A Kaukázusinak van még visszaút a pásztorkutyasághoz?

Azért a grúz, türkmén, egyéb pusztaságban vannak még autentikus kauk, kájok.

90-100centis kau azért nincsen. Az eredeti 60-70-ről mentek fel a kultúrkörnyezetben élők olyan 65-85 közé. A tömegük pedig a 35-55-ről 40-70-re. Ami ennél tömegesebb, az már az elhízott kategória.

Egyszer olvastam valahol, hogy az eredeti környezetben nyájak mellett dolgozó kaukázusik max 73 cm marmagasságúak. Ez nyilvan nem azért van, mert a pásztorok megmérnek minden kutyát, és a 73 cm felettieket agyoncsapják, nehogy szaporodjanak. Inkább arról van szó, hogy a dolgozó pásztorkutyának van egy ideális mérete, amivel a leghatékonyabb munkát tudja produkálni. Ez kb 65-70 cm marmagasság és 40-50 kg . Ez

azt jelenti, hogy vannak 35 kilós 63 centis szukák és 76 centis 56 kilós kanok is, de az átlag a fent leírt.

A mai kauk ezzel szemben 80 centi körüliek és 60 kiló fölöttiek.

Az eredeti élőhelyen ma is dolgoznak pásztorkutyaként a kaukázusik. Tehát létezik az eredeti fajta ma is. Hogy onnan hogyan lehet venni, azt nem tudom.

Ami a fajták keresztezésére vonatkozó utolsó kérdést illeti...

Nyilván Barta Lászlóra gondoltál. Erről lehetne egy külön vitát nyitni, hogy jó-e, vagy rossz, amit csinál, avagy mennyiben jó és mennyiben nem.

Röviden: ő azt teszi, amit mindig is csinaltak a világban azok, akiknek munkakutyára volt szükségük. Megkeresi a legjobban dolgozó kutyákat, azokat párosítja, a született alomból pedig kiválasztja a legjobb kölyköket. A mai fajták is így alakultak ki annak idején. Egy adott térségben a legjobban dolgozó kutyákat pároztatták, mindig a jól dolgozók maradtak meg, azokat újból pároztatták, ezt sok generáción keresztül, mire aztán egy adott térségben kialakult egy adott típus, ami viselkedésre és külsőre is valamelyest egyezett. Amikor a hivatalos kutyafajták rögzítésre és bejegyzésre kerültek, akkor a tenyésztők egységesítették a az adott fajtákat (külső megjelenés, méret, stb).

Barta most ugyanezt csinálja. Nem tudatosan persze. De simán lehet, hogy pár évtized után ebből a keverésből kijön majd egy valamelyest egységes állomány. Elnevezik majd valahogy, mondjuk "székelyföldi pásztorkutyának" vagy "csíki pásztorkutyának". Amikor hivatalos fajta lesz, a tenyésztőknek minden szempontból egységesíteni kell az állományt. Ezt követően ha pénzüknél akarnak maradni, nagy pénzért értékesíteni kell a született kölyköket, mindet. Ez pedig nem engedi, hogy keményen szelektáljanak, így pedig az állomány felhígul. Ezt követően jönnek majd emberek, akik megint abban látják majd a megoldást, hogy különböző fajták egyedeit párosítják a legjobb eredmény érdekében.

Én azt gondolom, hogy ha valaki veszi a fáradtságot, a mai meglévő fajták egyedein belül is találhat - igaz, nagy utánajárással - kiváló képességű

kutyákat, ezeket pároztatva pedig szintén kiváló kutyákat kaphat, csak épp fajtatisztát.