Hogyan kell pitbullt választani és nevelni úgy hogy az neki és a családnak is jó legyen?
Kezdő leendő kutyatartó vagyok. Eddig 3 német vizslája volt a családomnak (kisgyerek korom óta) és bár az életük részét képeztem(ahogy ők az enyémet) sosem voltam igazán felelős értük. De elérkezett az ideje hogy így "felnőtt" fejjel megvegyem az első kutyámat (amit valószínűleg követ egyből a második, a páromé ) amit a lehető legfelelősségteljesebben szeretnék felnevelni úgy hogy ne csak egy tárgy vagy dísz legyen, hanem az éltünk része, és ne csak mi, hanem neki is teljes élete legyen. Sokáig terveztem hogy vizslával folytatnám én is a sort, de sajnos rossz emlékeim vannak velük kapcsolatban, és szeretnék valamilyen szinten tiszta lappal indítani.
A választásom a pitbull-ra esett. Az első kérdésem az lenne, hogy szerintetek fel lehet-e nevelni egy jó helyről származó pitbull-t úgy, hogy egy családba be tudjon illeszkedni (kérlek ne javasoljatok más kutyafajt, de ha ezzel kapcsolatban van véleményetek, örülnék ha elmondanátok).
A második kérdésem az lenne, hogy ha ezt lehet, akkor honnan lenne érdemes beszerezni ? (Nem mondom hogy az ár nem akadály, de ha egészséges lesz, az azért megér némi pénzt. Sokat gondolkoztam a menhelyen, de mint kezdő, szeretnék egy kutyát felnevelni egészen kis korától kezdve.)
A harmadik kérdésem, hogy mit kell tegyek azért, hogy olyan bánásmódot és tanítást kapjon, amivel együtt tudunk élni boldogan? Mikortól és szerintetek melyik kutyaiskolába vigyem(Pest, és környékén), tudtok ajánlani könyvet? Télen mindenképpen bent tartanám, de napi 1-2x kivinném sétálni/futni, illetve szeretném ha legalább amikor ébren vagyok, szabadon járhatna ki-be. Erre tudtok valami jó megoldást?
Lehet vele úgy nevelni, hogy egy 2-4 év múlva bekövetkező gyerekvállalás után ne legyen ilyen "no akkor hol helyezkedik el a falkában az újszülötthöz képest" bepróbálkozás, és hasonlóak?
Köszönök szépen minden választ, tudom hogy hatalmas témakört foglal össze a kérdésem, de olyan értelmes válaszok szoktak lenni ebben a témakörben, hogy meg szerettem volna kérdezni ezeket, minden apró észrevételt, könyv, kutyaiskola, oktató ajánlást, vagy személyes tapasztalatot szívesen fogadok!
válasza:Először is: miért pont pit? Nem igazán érzem azt a kérdésből, hogy tényleg utánajártál a fajtának.
Természetesen be lehet illeszteni a családba, hiszen nagyon emberszerető, barátságos kutya. Problémák igazából a más kutyákkal való viszonyával lehetnek, ez részben nevelés kérdése, részben meg el kell fogadni, hogy egy harcra szelektált kutya nem feltétlenül fog együtt bandázni minden szembejövő kutyával. Természetesen megbízható tenyésztőtől kell venni, aki odafigyel az egészségre, idegrendszerre, de úgy tudom, Magyarországon most nincs tenyésztő. Viszont a menhelyek tele vannak bull típusú kutyákkal, érdemes egy felnőtt kutyát elhozni. Igazából pont egy kezdőnek semmi előnye nem származik abból, ha kicsi korától neveled, hiszen sokmindent el fogsz rontani, nem igazán működik az, hogy olyan lesz, amilyennek neveled. Egy felnőtt kutya sokkal egyszerűbb eset lehet, ha jól választasz.
Suliba viheted amint megkapta az oltásait. Nagyon fontos a következetesség, domináns, kemény kutyák. Kezdőnek nem feltétlenül ajánlanám őket, de nem is lehetetlen a dolog, ha tényleg odateszed magad. Nagy mozgásigényűek, nem feltétlenül futás kell nekik, hanem, hogy valamiért küzdhessenek, pl súlyhúzás egy jó sport lehet nekik.
Az újszülött a kutya alatt fog elhelyezkedni mindenképpen, hiszen nem hülye a kutya, látja, hogy kisbaba. Viszont bántani nem fogja, ha te képes vagy falkavezérként viselkedni. Természetesen kisgyereket soha nem hagyunk egyedül a kutyával.
válasza:Köszönöm a gyors választ!
Utánaolvastam, és még fogok is bőven. Gondolkoztam rajta sokat, de (ami a szomorú) csak két fő indokom van erre:
Az egyik az az, hogy egy kisebb termetű, kevésbé izmos kutyát szeretnék, és amstaffból nem sok ilyet láttam, míg pitbullból igen.(Ez lehet hogy az én tájékozatlanságom, de jelenleg még csak az internetről tájékozódom)
A második a sokkal szegényesebb indok: kisgyerek korom óta szeretnék egyet.
De nem egy kutyaidomártól hallottam már azt, hogy az a jelenlegi álláspont, hogy a kutyáknál otthon már nem él a "falka" szemlélet, és másképp is lehet őket idomítani. Persze hogy nem hagynám egyedül kisgyerekkel, és kölyök és még neveletlen kutya mellé biztos nem terveznénk gyereket.
válasza:Köszönöm szépen a választ! Vagy a pontozási rendszer ilyen elterjedt, vagy más más ilyen témánál is láttam, amit írtál, köszönöm hogy foglalkozol ezzel.
Írtad hogy jó helyről kell venni, ezt egy kicsit részletesebben ki tudod fejteni? Személyes tapasztalat alapján tudsz ajánlani szakembert?
Illetve abban esetleg kérhetem még a segítségede, hogy ha
ilyen felépítésű pitbullt szeretnék
ilyen helyett (persze ez gondolom az edzés kérdése is) akkor a szülők felépítésén kívül van valamilyen mód, hogy sikerüljön ilyet találni?
(már amennyiben a linkelt képeken pitbull található)
Én még abban a (remélem nem túl naiv) hiszemben vagyok, hogy kutya és ember között sok idő és energia befektetéssel ki lehet alakítani olyan viszonyt, ahol nem csak elfogadja és gondolkodás nélkül megcsinálja amit mondok, hanem egy olyan kölcsönös tisztelet alakulhat ki közöttünk, amiben tényleg jól is érzi magát, és nem próbálkozik a feljebbjutással.
válasza:Ez nem igazi pontrednszer, senki nem írja kis füzetkébe, hogy hány pontod van, inkább egy szemléltetés, átvitt értelemben kell gondolni rá. Anno egy szemináriumon hallottam egy kiképzőtől ezt a példát és azóta is használom, mert nagyon szemléletes.
Tenyésztőt nem tudok ajánlani, annyira nem vagyok azért otthon a fajtában. Viszont azt tudom, hogy a két kép közül csak az első pit bull, a második nem az. Az csak ilyen XXL bully vagy hasonló néven emlegetett divatkutya, aminek kevés köze van az igazi pitekhez.
válasza:"Én még abban a (remélem nem túl naiv) hiszemben vagyok, hogy kutya és ember között sok idő és energia befektetéssel ki lehet alakítani olyan viszonyt, ahol nem csak elfogadja és gondolkodás nélkül megcsinálja amit mondok, hanem egy olyan kölcsönös tisztelet alakulhat ki közöttünk, amiben tényleg jól is érzi magát, és nem próbálkozik a feljebbjutással."
Ez a cél kb minden létező mai kiképzési módszernél, de sokmindentől függ, hogy sikerül-e. Vannak kutyák akik szeretik tesztelni a gazdit, kipróbálni, hogy meddig mehetnek el, mint pl az akita, más kutyák ha egyszer elfogadták, hogy te vagy a főnök, akkor nem nagyon próbálkoznak utána, pl német juhász. De minden kutyát el lehet rontani akkor is, ha egyszer már megvolt a kölcsönös tisztelet és bizalom, szóval olyan nem lesz, hogy egyszer kiképzed és onnantól kezdve úgy marad örökre és soha többet nem kell ezen dolgozni.
válasza:"Én még abban a (remélem nem túl naiv) hiszemben vagyok, hogy kutya és ember között sok idő és energia befektetéssel ki lehet alakítani olyan viszonyt, ahol nem csak elfogadja és gondolkodás nélkül megcsinálja amit mondok, hanem egy olyan kölcsönös tisztelet alakulhat ki közöttünk, amiben tényleg jól is érzi magát, és nem próbálkozik a feljebbjutással."
Vannak alfának született kutyák. Náluk ezt nem tudod elérni, csak azt, hogy az első próbálkotzás után abbahagyja. De újra meg fogja próbálni, csak az lesz a kérdés, hogy mikor. A jó hír viszont az, hogy a kuyták többsége nem ilyen. Egy jó tenyésztő pedig látja már pár hetes korban, ha született alfa van at alomban.
válasza:Nekünk amstaffunk van, de szerintem hasonló vérmérsékletű, mint a pit.
Nem kell túlmisztifikálni, ugyanolyan kutya, mint bármely más, csak sokkal keményebben kell fogni, mint pl. egy vizslát (német vizslánk is volt).
Kb. 2 éves koráig, tehát amíg fel nem nőtt, rengeteget harcoltunk vele, jött a kis konok terrier fejével, hogy majd ő megmutatja ki a főnök, aztán persze mi is megmutattuk, hogy nem úgy van ám, ahogy ő gondolja :DD
Ezt értsd úgy, hogy nagyon sokáig húzott a pórázon, behíváskor ha épp más érdekelte alkalmi süketet játszott, volt olyan is, hogy ha kapott rágcsálni egy hatalmas velőscsontot, akkor ránk morgott ha közelébe mentünk.
Mire felnőtt megtanulta a szabályokat, mára gyönyörűen jön láb mellett póráz nélkül is, a szájából bármit kivehetek, parancsokat teljesít.
Kezdetektől úgy neveltük, hogy tűrjön el szó nélkül bármit, pl. fül/farokhuzigálást, játékához, ételéhez nyúlást stb., mert tudtuk, hogy egyszer lesz gyerek is a családban aki kiskorában bizony óvatlanul durvábban is nyúlhat a kutyához.
Most 8 éves a kutyánk, a lányom a kutyába kapaszkodva tanult meg állni, járni :)
Végtelenül türelmes az emberekkel, soha agresszió jelét nem mutatja ( ha ilyen lenne, az a mi nevelésünk kudarca lenne...), a gyereket is maga előttinek tekinti a sorrendben.
Ehhez kellett az első 1-2 év keménysége, nem is tudom megszámolni hányszor kellett földre vinni a kutyát míg megadja magát, nagyon makacs természet minden terrier erre készülj fel, még mai napig is figyelni kell a következetességre nála, különben az ember fejére nő.
Mi sose jártunk vele iskolába, de ha úgy gondolod, nincs kellő érzéked a kutyákhoz, akkor nyugodtan vidd el, mindkettőtök hasznára válhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!