Mit tegyünk a hihetetlenül passzív és szomorú új kutyusunkkal?

Sajnos születése óta magányra volt szocializálva és ennek a megváltozására sok idő kell, de így kinti kutyaként lehet, hogy nem is fog sikerülni.

Hamarabb menne, ha benti (vagy legalább kinti-benti) kutya lehetne, mert akkor jobban megismerne benneteket és hozzászokna az ember közelségéhez.

#4

Nem tudom mekkora kutyusról van szó, de nálunk nem lehetne szomorú és magányos az biztos!

Nyaláboljátok fel és vigyétek be a házba, amennyiben ez számotokra elfogadható opció.

Legyen egy nyugalmas, eldugott helyen kialakított kis kuckója és nem kell macerálni, de éljen veletek, a közeletekben!

Így soha nem fog helyrejönni!

(Mellesleg nem hiszem, hogy nem bántalmazták!)

Elmondanám neked, hogy nekem 10 évvel ezelőtt sikerült olyan kutyát összeszednem, akit egy zsákba kötve agyon akartak verni, de valami csodával határos módon életben maradt. A csípője 2 helyen és 3 lába el volt törve, a feje felszakítva.

Majdnem egy évig "titokban" evett, ha ránéztem felsikoltott(!), a farka állandóan a hasa alá volt húzva, megközelíteni nem lehetett, max 2 m-re, azt is csak neki hátat fordítva.

De nem adtuk fel!

Velünk élt, figyelt minket, tiszteletben tartottuk a félelmét, ha enni kapott kimentünk.

Teltek a napok, hetek, hónapok, már lemondtam róla, hogy valaha normális lesz szegénykém, amikor valamit a földön matattam, odajött és nagyon kis bizonytalanul megnyalta az arcom. Azt hittem elájulok, de tényleg!

Megölelgettem, becézgettem, ő felcsapta a hátára a farkát és attól kezdve hatalmas barátok vagyunk.

Igaz, rajtunk kívül mindenkit gyűlöl, különösen a nőket, tőlük a mai napig fél. Egy-egy hangosabb zajra (leesik valami, becsapódik egy ablak a huzattól) összepisili magát abban a pillanatban, de más nem utal az ő borzalmas múltjára. Most is a lábamon van a feje, követ mindenhová, ha éppen nem alszik, akkor a szeme rajtam van.

Most 12 éves.

Pedig amíg nem kerül veletek egy födél alá, addig ne számíts másra. Ez lesz, aztán majd szép lassan elpusztul.

A szívem szakad meg szerencsétlenért!

Ne haragudj, de úgy érzem, hogy minden jó szándékotok ellenére nem tudjátok kezelni a kutyust és az ő mérhetetlenül nagy problémáját, a megnyomorított személyiségét.

Nem lehetne szakember segítségét kérni?

Beszélni az állatorvossal, hogy ajánljon egy megfelelő kiképzőt, vagy kutyapszichológust (igen, van ilyen!)

[link]

mert a kutya tényleg el fog pusztulni.

Így nem tudjátok elvinni egy oltásra, vagy ha beteg az orvoshoz, nem lehet mozgatni, csak vegetál mint egy zsák krumpli.

Ha nem tudjátok megoldani, kérjétek a fajtamentők segítségét

[link]

[link]

vagy:

Bordeauxi dog fajtamentés

Honlap: www.bordeauxidogrescue.weboldala.net

Kaszper Ágnes bordeauxirescueagi@citromail.hu

Gyevi-Varga Zoltán vadbuy@hotmail.com

FÓRUM: [link]

[link]