Kutyás gazdik, nálatok sincs felső határ a kutyus gyógyíttatásánál?

Ezeknek az embereknek van kutyájuk, macskájuk?

Nekünk otthon keverék mentett kutya van, plusz nagyon szigorú és ódivatú szüleim. Viszont ha az állatokról van szó, bizony hogy szó nélkül hívják az orvost. Bár a kutya 8 éves és eddig az oltásokon és egy bűzmirigykinyomáson kívül nem látta doki, régen még a születésem előtt volt egy bernáthegyijük, aki beteg lett és ugyanígy fuvart kerestek, bevitették 100 km-re az állatkórházba stb. Tavaly vittünk kismacskát, kiderült hogy beteg, náthás, fülatkás volt, közöltem hogy márpedig ebből doki lesz, anyám hívta azonnal. Amikor ivartalanításon voltam a macskával, 5 percenként telefonáltak hogy mi van vele, kijött-e már, pedig mint írtam, ők kifejezetten falusi, régies felfogású emberek.

Aki tényleg szeretetből, társként tartja az állatot, az felelősséget érez iránta és a felelősségben az állat egészségügyi ellátása is benne van.

Akinek ennyit ér egy állat élete, hogy "minek költsünk rá, lesz helyette másik" az saját maga is csak ennyit ér, 1 forinttal nem segíteném, ha megbetegedne, hanem a szemébe mondanám, hogy majd jön helyette másik.

Ha ingem-gatyám rámenne és kölcsönöket kéne felvennem, akkor is mindent megadnék, hogy megmentsem az állataimat. Ők a családom, a gyermekeim. Sokan kinevetnek meg hülyének néznek ezért, de őket magasról letojom.

De nem egyszer költöttem már a fizetésem jelentős részét mások segítésére, alapítványoknak, menhelyeknek 1-1 sérült vagy beteg állat kezelésére, sőt, még a szomszédunknak is átvállaltuk a cicája ivartalaníttatását meg az oltásait.

Nem dicsekvésből írom, nem is szoktam ezeket hangoztatni, de egyszerűen nem tudnék egy segítségre szoruló állatot cserben hagyni, és azokat sem, akik ennyire törődnek velük és tesznek értük.

Nyilván egy családos embernél már van határ, hiszen a gyerekeinek a jóléte fontosabb. Meg van az a pont is, amikor egyszerűen már nem tudod kifizetni sehogy sem. Ezért szerintem nem lehet senkit elítélni, hiszen a körülmények kényszere alatt cselekszik.

A kollégáid stílusa viszont elég bicskanyitogató. Ők sanszos, hogy egy büdös fillért nem költenének szerencsétlen állatra, hiszen "csak egy állat". Az ilyeneket én is utálom.