Boxer kutyáról tippek tanácsok vélemeny?

Nem saját kutya, csak közeli rokoné, de azért hátha segíthet :)

Nem tudom, hogy mennyit tudna melegben lefutni, de úgy megkergeti az én kutyámat, hogy az már elfáradt a boxi pedig még vígan játszana. Nem zavarja a meleg.

Elég nyálas, de nem vészes. Azért nem kell folyton törölgetni, de míg a saját kutyámtól nem leszek nyálas, ha a boxi képét megsimogatom, nyálas lesz a kezem. De együtt lehet vele élni, nem csurog a szájából.

Ha valaki dolgozik, annak általában egyedül kell hagynia a kutyáját napközben. Szóval egyedül marad ő is. Kicsi korában előfordult, hogy szétszedett dolgokat, de erre bármelyik kutyánál számítani kell. Amióta felnőtt, azóta semmi baj nincs vele.

A mozgásigénye nagyon nagy. Sokat kell vele sétálni, nagyon igényli a többi kutya társaságát. Mindenképpen kell keresni olyan helyet, ahol naponta el lehet engedni játszani a többi kutyával. Felnőttként is nagyon játékosak.

Még egy ismerősöm van, akinek ilyen kutyája van. Ő úgy hagyja otthon napközben, hogy kutyaajtón bejárása van az előszobába. (Azért csak oda, mert az könnyen takarítható a sáros mancsnyomoktól) Ha jó idő van, kint múlatja az időt a kertben, nézegeti a járókelőket. Ha fázik, bemegy. Ez kényelmes megoldás neki is, a gazdinak is. Szép a kertjük, nem rombol, ha egyedül van.

Kan boxer: féltől kicsit több, mint egy éves koráig lakott nálunk afféle bérnevelés céljából. Imádtuk!

Kiváló kutya lett belőle, nagyon könnyű és örömteli volt vele együtt dolgozni, mivel pulzált benne egy nagy adag megfelelési vágy és lelkesedés.

Rendkívül ember -és mozgáscentrikus fajta. A meleget szépen viselte, nem volt belőle problémánk. A hidegre viszont annál érzékenyebben reagált, kínzás kint tartani. A nyáladzásra nem úgy emlékszem, hogy annyira elviselhetetlen lett volna. Szerintem inkább csak futás után vagy hőségben fordult elő.

Egyébként munkaigényes, tanulni akaró és figyelmes kutya volt.

Sokat bolondozott, de ha feladat volt, azt komolyan vette és emellett örömmel is végezte el. Gyakran nevettetett meg minket, ő volt a bohóc a falkánkban. :)

Hogy mennyire bírja egy kutya az egyedüllétet, az szinte teljes mértékben a szoktatástól és a neveltetésétől függ. A miénk nem volt egy unalmában rongálós egyed, így nem szedett szét semmit, míg nem otthon tartózkodtunk. Ha jól kondicionálod erre őt, simán ki fogja bírni azt a pár órát, ahogy bármely más fajtársa.

Egy szó, mint száz: ha szeretnél együtt élni egy mindig vidám, szolgálatkész, nagy mozgásigényű, mókamester kutyával, akkor nyugodtan válassz boxert. Garantáltan nem fogod megbánni. :)