Mit gondoltok egy 2-3 éves kutya adoptálásról? Ti bevállalnátok?

20 éve került hozzánk egy akkor 2 éves németjuhász. A családban a második gyerek sajnos allergiás volt a kutyaszőrre, ezért kellett megválniuk tőle.

2 éve a lányom külföldre ment tanulni, azóta az ő kutyája van nálunk, azelőtt kb. 2-3 alkalommal találkoztunk.

Kicsit aggódtam én is mindkét alkalommal, de mivel előzőleg is családban voltak, normálisan lettek szocializálva, úgy gondoltam, inkább ez mint a menhely/altatás, egy próbát mindenképpen megér a dolog.

Mindkét esetben lett egy nagyon ragaszkodó, hűséges, kutyám, akivel sok boldog időt töltöttem/töltünk együtt.

Még annyit. Mielőtt véglegesen hozzánk kerültek volna, volt 2-3 odaszoktatós-ismerkedéses látogatás, és mintha a kutyák is érezték volna a " változás szelét ", aránylag hamar megvigasztalódtak. A családunk egyébként nagyon kutya-centrikus, lehet ezért is.

A mostani kutyám kölyökként került hozzám, de a későbbiekben kizárólag felnőtt kutyát fogok örökbefogadni. Az sem fog érdekelni, ha 6-8-10 éves.

Tavaly egy felnőtt cicát fogadtam be, akit a gazdái itt hagytak és majdnem 1 évet tölött az utcán... Életem egyik legjobb döntése volt, pedig nem vagyok cicás.

Nem mindegy, milyen munkáról nyugdíjazták le és miért.

A dolgozó kutyáknak általában nem sok lehetősége van megismerni a családdal való együttélést.