Egy 6-7 éves gyereket hogy engedhetnek el felügyelet nélkül sétálni egy kau-nj-roti mixxel?

Bocsi, az előzőt rossz kérdéshez írtam :o ilyenkor kár, hogy nem tudom törölni :D

De ha már ide kerültem: szerencsések voltatok, ahogy írtad a kutya is jól nevelt volt, szót fogadott neked. Ha jól van nevelve és tiszteletben tartja a gyerekeket is a kutya (és azok is jól bánnak vele) akkor elég kicsi esélye van a baleseteknek. De persze az lett volna a biztos, ha nem vagytok egyedül.

ma 23:43 Persze, persze nagyon vicces...

Kedves Kérdező!

Felnőtt fejjel én sem tudnám elképzelni azt, amit én gyerekkorban csináltam a kutyákkal, hogy a gyerekemnek megengedném. Sosem volt bennem félelem a kutyákkal kapcsolatban ( csupán egyetlen alkalommal, amikor tényleg harapós kutyával volt dolgom, de szerencsére láncon volt, de felmértem a helyzetet és éppen elrántottam a lábam, amikor a kerítésen át akartam mászni a szomszédhoz ) Imádtam a kutyákat, ezért már egészen kis koromtól vonzottam a kóbor kutyákat, akiknek oda adtam szendvicsemet, vagy amit csak tudtam. A legváratlanabb helyzetekben találtak meg. ( Pl. A telkünkön, amikor a szüleim a telek alsó részén dolgoztak én meg fent pár száz méterrel tőlük a cseresznyefa árnyékában pihentem 6 éves lehettem és egy kóbor kutya jött oda hozzám az erdőből, vizet adtam neki és együtt pihentünk a fa árnyékában. Rengeteg eset volt, ezeket most nem sorolom fel. Felnőtt fejjel ez a teljesen önzetlen szeretet és ősbizalom és hogy tudjuk hogyan viselkedjünk idegen kutya társaságában, már nincs meg sajnos ha nagytestű kóbor kutya fut felém. De ez akkor és még jó sokáig meg volt bennem. Huszon valahány éves koromig. És szentül hiszem, hogy azzal, akiben nincs félelem, azokkal nem történhet semmi rossz. Persze itt most nem pár éves, vagy karonülő csecsemőkről beszélek, akiket egyedül hagynak. És gondolom te is érettebb voltál jóval a korodhoz képest, érzelmileg mindenképpen. Ráadásul a kutyát ismerted. Szerintem nagyszerű emberek voltak a nagyszüleid.