Egy kutyával hogyan, miként lehet egy szoros kapcsolatot kialakítani?

A következetes nevelés és az együtt töltött idő a kulcs, ahogy az előttem válaszoló is írta.

A kutyák ragaszkodnak a gazdájukhoz, szóval ha te eteted, te neveled, te sétáltatod a kutyát, akkor ki fog alakulni a kötődés.

Leírom a saját tapasztalatomat.

Tízévesen kaptam az első kutyámat, egy németjuhászt, szaporítótól természetesen. Fél évesen vittük kutyasuliba, de leatkásodott, onnantól kezdve csak a kutya kikezelésére figyeltünk, nem a nevelésére, meg a foglalkozás minőségére. Kennelben volt, hogy ne tudjon a kerítésen keresztül kutyákkal érintkezni, sétálni nem vittük. Az alap vezényszavakat tudta, de elárulom, azok megtanítása lepkefing, hacsak nem vagy lehetetlen eset, simán menni fog. Kétéves korára gyógyult meg a kutya, én akkor voltam 12, de addigra felvett idegesítő, rossz szokásokat. Naphosszat ugatta a szomszédot, szétszedte a kukát, ha néha sétálni akartam vinni, húzott, nem tisztelt. A legnagyobb probléma az ugatás volt. Próbáltam mindent, kavicsos palackot mellévágni, lelocsolni slaggal, semmi. Ha nem voltunk otthon, kennelben volt, napi 8-10 órát is. Volt, hogy elfelejtettem kiengedni. (Nem vagyok rá büszke.)

Aztán elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, rájöttem, hogy egy ilyen kutyát nevelni kell, igenis kell neki a séta, a foglalkozás, a napi kapcsolat.

Azóta benn alszik velem, az ágyam mellett (néha fölengedem, de engedély nélkül nem ugorhat az ágyra), naponta minimum egy órát sétálunk, elengedem, szabadon, láb mellett is. Sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Már megbízik bennem, minden idegesítő szokását elhagyta. Azon kívül, hogy néha alakalmi süketet játszik, nincs vele baj, imád tanulni, az agya egy szivacs, jól motiválható kajával. Most hét éves. A kennelről meg annyit, hogy apukám most akarta csirkeólnak átalakítani. :D

Szóval valóban a rendszeres foglalkozás, a kutyaként kezelés, a szeretet képes csak kialakítani a kötődést. Nincs varázsszer. Foglalkozni kell velük. Együtt kell élni velük, nem pedig "tartani" kell őket. Feleennyi problémás kutya nem lenne, ha a gazdák vennék a fáradságot, és kielégítenék a kutyák igényeit.

(Hozzáteszem azért, hogy a kutyám három hónapos kora óta velem nevelkedik, egy idősebb, menhelyi kutyával valószínűleg más lenne a helyzet.)

Itt nincsen varázslat. Megfelelő kötődés és megfelelő tekintély kialakítása kell, megfelelő kutya-gazda kommunikáció kell és a kutya igényeinek megfelelő kielégítése az, ami fontos.

De ez nem egy standard képlet. Vannak emberek (nagyon sokan), akiknek nincs meg az érzékük a kutyázáshoz. Ebből páran meg tudnak tanulni dolgokat, de az sem lesz soha az igazi. És vannak még tőbben, akiknek a kutya csak hobbi. Szeretik, nevelik, családtagnak tekintik, de egy bizonyos fokú munkánál többet egyszerűen nem akarnak belerakni ebbe, és rengetegszer emiatt csúszik el a kapcsolat.