Mi a véleményetek arról, hogyan kell kutyát tartani? Csak a gazdagoknak lehet kutyájuk, akik mindent meg tudnak adni kedvenceinek?

Rokonomék gazdagok, száz ezres tks kutya, legjobb kajákat eszi, de foglalkozva nincs vele, neveletlen. Idejük/kedvük az nincs hozzá. Én sétáltatom a szabadidőmben.

Nekem menhelyim van, csak középkategóriás tápot eszik (Josera), de minden nap órákat foglalkozom vele. Teljesen jól nevelt.

Válaszolva a kérdésedre, a kutya boldogsága nem a gazdi anyagi helyzetétől függ. A kutyus ugyanúgy imádni fogja a gazdáját akkor is, ha 30.000 forintos tápot kap, meg akkor is, ha romlott babfőzeléket. Viszont. A gazdi felelőssége, hogy helyesen táplálja az állatot, legalábbis ha minél tovább élvezni szeretné a társaságát. Ma már sokkal fejlettebb az orvostudomány, tisztában vagyunk azzal, hogy a házi koszt hosszútávon árt a kutyának, azt is tudjuk, hogy nem tudja hasznosítani ezeket a tápanyagokat. Na már most ha mindezt tudjuk, akkor miért ne adnánk meg neki a tőlünk telhető legjobbat? Értem amit leírtál, a túlzásoknak én is ellene vagyok. Például a rózsaszín kis szoknya, a gyémántokkal kirakott nyakörv, stb., ez mind-mind felesleges magamutogatás. A kutya pont leszarja, hogy teszkós, vagy Julius K9-es felszerelést adsz rá. Ez egy olyan dolog, hogy ha a gazdi megteheti, akkor nyilván a drágábbat, minőségibbet veszi meg, én is ezt tenném, sőt teszem is, ha éppen jobban állok anyagilag, akkor "meglepem a kutyusomat" (igazából magamat) egy drágább nyakörvvel, tálkával, stb. De tisztában kell lenni azzal, hogy a kutyának a drága póráz nem létszükséglet. Na de. :D Visszatérve az etetésre, ez egy olyan dolog, amiben én is nagyon kritikus vagyok. Nem bírom nézni, amikor a sok fűszeres, zsíros, cukros házikoszttal etetik szegény állatot. Ahogy nekünk sem tesz jót a helytelen étkezés, úgy az állatoknak sem. Ez olyan, mintha mi pl. csak és kizárólag lekváros buktán élnénk. Semmi vitamin nincs benne, tápanyag alig, egy idő után cukorbetegek, gyengék lennénk, minden szar elkapna minket. A kutyának húsra van szüksége. Ha babfőzelékkel etetjük, meg szalonnabőrrel, az hosszútávon megbetegíti. Ha mást nem is, de a jó minőségű táplálást, illetve a rengeteg mozgást létfontosságúnak tartom az állatoknál.

Összegezve szerintem a boldog kutya titka: minőségi (nem kell a legdrágább, elég a középkategóriás) kutyakaja, ha megengedheted magadnak akkor BARF, egy kényelmes, időjárásnak megfelelő kinti vagy benti fekhely, rendszeres féreghajtás és bolhairtás, rengeteg mozgás, séta a gazdival, temérdek szeretet. Ennyi. :)

Hát ez egy jó kérdés. Szerintem valahol az arany középút a megfelelő. Nyilván van már manapság a túlzás kategória ami a csicsát illeti, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a kutyáknak vannak bizonyos alapszükségletei. Saját példát tudnék mondani.

Nekem van egy kutyusom, és páromnak is van kutyusa. Enyém: szűrt, egészséges, szuperprémium táp, kutyaovi és suli kicsi kora óta, szeretet, játék, foglalkozás, mindenhová viszem magammal, de tényleg. Ő egy tökéletes társállat. Jól szocializált, intelligens, nyitott, nem hullik a szőre, jó illatú pedig a lehető legritkábban (cca 3 havonta) furdetem csak, es főként makk egészséges.

Páromé: teljesen szocializálatlan, támad emberre is-kutyára nagyon mert nem volt pénz kutyasulira - saját kútfőből meg nem ment a dolog, szeparációs szorongása van - akármennyi ideig van otthon hagyva, ordít megállás nélkül legyen az 2 vagy 6 ora akkor is, domináns, büdös és citromsárga a széklete a rossz minőségű táptól, csomókban hullik a szőre évszaktól függetlenül - szintén a táp a ludas, sánta - nem szűrték sem őt sem a szüleit, diszpláziás lett egész fiatalon, pesig kistermetű.

A két kutya közti külömbsgég azt hiszem adott. Na most, azért mondtam, hogy ez egy nehéz kérdés, mert azért szélsőséges lenne azt mondani, hoy huuu a páromnak nem jár egy kutyatárs, mert szerényebb körülmények között él. Ugyanakkor ott a másik oldal is: a szeparácios szorongás kínszenvedés a kutyánk, testileg és lelkileg is magyon megviseli ez a folyamatos stressz, hiszen bizony van hogy magára kell hagyni, nem lehet mindig vinni. Továbbá a sántasága is fájdalommal jár, valamint bizonyára a sárga híg széklet sem örömében emésztődik ilyenre.

Szóval így végiggondolva, én azt mondanám, hogy bizony egy másik élőlényért felelősséget kell vállalni, és ehhez hozzátartozik az is, hogy ennek amyagi vonzata van. Így ha valali egy kutya alapszükségleteit nem tudja finanszirozni, akkor szerintem le kéne mondania erről a vágyáról.

Nagyon sarkítasz.

A közeli állatorvoshoz járok gyakorlatra (állategészségügyi suli), sokféle tartási körülményt láttam már. Másfél méteres láncon roti keveréket, egy régi fazékban szárazkenyérrel maga előtt. Egy rozsdás hordó volt a "kuckója", sem fa, sem más a közelben. Például az ilyen kutya jobban járt volna, ha másik gazdát kap. Sovány volt, bőrgomba miatt hívtak dokit, flekkekben hiányzott a szőre a vakaródzástól.

A gazdáik normális házban éltek, szép nagy udvar stb. Nem voltak szegények.

Egy másik, aki megmaradt az emlékezetemben egy dalmata keverék. Fából tákolt, lemezekkel borított, szalmával tömött házikó. A kutya jó húsban, a húgykövén kívül egészséges volt. A gazdik háza viskó. Omladozó, még kapu helyett is valami fém lapot támasztottak oda. Az emberen lyukas cipő, szakadt nadrág. Nem vetette fel őket a pénz, annyi tuti. Mégis, amikor a kutya rosszul volt, első dolguk volt dokihoz rohanni vele. Végül 3x kellett bevinniük az 50km-re lévő legközelebbi rendesen felszerelt klinikára. Tiszta aggodalom ült az arcukon. És nem a pénz miatt, hanem a kutyáért aggódtak.

Egy szegény gazdájú kutyusnak is lehet szeretetteljes és boldog élete, de ugyanúgy lehet sanyarú sorsa. Mint ahogyan a pénz nem jelenti azt, hogy jól fognak bánni az állattal és mindent megadnak neki, amire szüksége van.

Szerintem ahhoz, hogy jó gazdi legyél, elengedhetetlen, hogy tájékozódj az adott fajról és igényeiről -legyen az kutya, macska, gekkó vagy hörcsög -, és a lehetőségeikhez mérten a legtöbbet adni nekik.

Viszont van egy határ. Ha neked és a családodnak nincs mit enned, akkor nem fogadsz be mégegy éhes szájat.

Persze nem azt mondom, hogy apukád rosszat tett. Adott neked egy csodás gyerekkort és egy szuper barátságot. Viszont neked meg tisztában kell lenned azzal, hogy nem ez a megfelelő állattartás. Előttrm valaki írta a buktás hasonlatot, az jól megmagyarázza, hogy miért.

Kicsit tényleg sarkítva van a dolog, de van benne igazság.

Ne tartson az ember kutyát, ha napi anyagi gondjai vannak.

Nem mondom, hogy a legdrágább tápot kell neki megvenni, de ne etessük a kutyát beáztatott kenyérhéjjal, meg szemétből készült filléres kutyatáppal.

A játékok nagy része felesleges, valóban remekül lehet botot dobálni neki, lehet a felszeteléseken is spórolni. De! Ha beteg a kutya, orvoshoz kell vinni. Ha hó vége van, akkor is. Szóval mindig kell, hogy legyen némi pénz az orvosi ellátásra. Kullancs elleni, szívféreg elleni védelem alap, féreghajtás ugyancsak.

És igen ott az ivartalanítás, amit ha megejt az ember, sok problémától kíméli meg magát és a kutyáját egyaránt.

Régen a kutya fogyóeszköz volt. Nem költöttek rá, hiszen ha beteg lett, vagy meggyógyult, vagy elpusztult, de az össznépi faluvégi kutyaoltásoktól eltekintve nem nagyon látta őket orvos.

Volt amelyik kutya így is szép kort ért meg, és volt, aki hamar elment.

Én is túlzásnak tartom, hogy Fifikének kell egy ötödik strasszos ruhácska, meg gyémántberakásos hám, de az alapvető igényei legyenek kielégítve.

Van felénk egy néni egy kistestű kutyával. A kutyus jól van táplálva és jólnevelt. Télen nem kutyaruka van rajta, hanem valami átszabott pulcsi :) Ingyen megoldás, de a célnak megfelel. A kutya nem fázik és nem zavarja, hogy nem ő a legelegánsabb eb a környéken.

Falra mászom attól, amikor ismerős rám ír, hogy lett egy kutyájuk és kioktat engem, aki tizenéve foglalkozik kutyákkal, hogy de szereti az auchan tápot és neki nincs pénze, így is havi 10 ezerbe van a kutya ( jelenleg 4 hónapos, felnőtt korában kb 50 kilós lesz ).

Lehet ezért szeretni vagy nem, de a kutya DRÁGA hobbi és aki nem készül fel erre, nem fog sokáig gazda titulusban lenni. Akinek nincs pénze, ne legyen kutyája.

Mikor mondomm, hogy az én kutyámnak senior táp kell és hozzá kiegészítők, mivel 10 fölött van, vagy az éves oltások mellett évente egyszer viszem teljes vérképre, ha esetleg becsúszik egy daganat vagy ciszta és tudjuk időben kezelni, csak pilláznak. Akkor dobnak hátast, mikor párom kutyájának a szájsebészeti kezelése 60 ezer volt, spanom gerincen lőtt kutyájának meg 250 ezer.

Ezeket nem azért sorolom fel, hogy verjem magam, de tisztába kell lenni a dolgokkal, hogy mi mennyibe fáj és ezek életmentő beavatkozások voltak, amikről nem a gazdák tehettek.

Régebben mi volt? Agyonlőtték, agyonverték, felakasztották a kutyát, ha olyan baja volt, mivel nem volt akkoriban megfelelő állatorvosi lefedettség országos szinten, na meg a kutya másodlagos dolog volt.

Relatív azt kijelenteni, hogy " mindent megkapó kutya ". Hiszen alapnak kell lennie, hogy ha beteg lesz, akkor elviszed orvoshoz. Vagy az már túlzás a te értékrended szerint? Vagy az, hogy a kutyát etetem száraz kenyérrel és moslékkal: nem sovány és boldog. Enyémnek sincs tengernyi játéka, nincsen gyémánt köves nyakörve, de táplálás és orvosi ellátás során csakis a legjobbat adom neki. Talán ezért van az, hogy a 11 éves kutyát 1 évesnek nézik és sok fiatal kutyát lepipál, ha munkáról van szó. Lehet boldog, de nem mindegy, hogy hány évig...