Nem mindig ismer meg a kutya?

Szerintem nem arról van szó, hogy nem ismer meg, hanem még fél tőletek. Ha már megsimogatod, akkor rájön, hogy nem bántod, de előtte azért figyelmeztet, hogy vigyázz vele...

Nekem a világ legbékésebb kutyája volt az ebecsem, nem is menhelyi, kölyökkora óta a miénk volt. Nagymamámat mégis mindig megmorogta, ha találkoztak, pedig utána engedte simizni magát, bújt hozzá is, volt, hogy ő etette, ha pl. vendégségben voltunk nála. De még akkor is, ha este simivel köszöntek el, reggel megint megmorogta, ahogy meglátta. Valamiért tőle egyszerűen félt. Tudta, hogy az ember nem bánt, így soha nem bántotta volna, de az aggodalmát kifejezte.

Szerintem adjatok még időt a kutyának, pár nap nagyon kevés. Beszéljetek hozzá, ha vele akartok foglalkozni, ne közelítsétek hirtelen mozdulatokkal. Simán mondd el neki, hogy "akkor most odamegyek hozzád és megsimogatlak, nincsen semmi baj, látod, csak én vagyok, a fejedet fogom megsimogatni, ha engeded", tök mindegy, mit mondasz, csak beszélj hozzá, ne váratlanul közelíts.

Pár nap után ez még teljesen normális.

Majd idővel megadja a bizalmat mindenkinek, aki ott lakik, vagy sűrűn jár hozzátok.

Lehet, hogy bántották, és azért fél? (menhelyre kerülés előtt értettem)

Adjatok neki időt, akinek "nem örül" meg esetleg megugatja, azok az emberek törődjenek vele többet. Játszanak vele, etessék kézből még, aztán majd "levakarhatatlan" lesz. Csak meg kell szereznie a bizalmat, ki tudja mi történt vele az előző gazdájánál :/