Mamám kutyája hogy érezné magát nálam lakva?

Mamám egyedül él, és megkérdezte, hogy átvállalom e a kutyáját, mert neki már nehézkes a séta. Imádja szereti, de nem tud vele már akkora távokat megtenni. Így jutottunk oda, hogy akkor legyen nálam a kutya. Mikor kicsi volt segítettem nevelni, sokat tanítgattam, sokat sétáltam vele, így rám is hallgat. Mai napig elég sokat foglalkozom vele, és hétvégente én viszem el egy nagyon nagy sétára, amit élvez. Szóval nagyon jóba vagyok a kutyussal.

Azt viszont nem tudom, hogy viselné, ha nálam amíg dolgozom egyedül lenne otthon. Hogy fogadná, hogy munkaidőben nincs simi. Cserébe munka után sokat vinném sétálni, járkálnék vele mindenfele, foglalkoznék vele.

Nem lenne lelkibeteg? Láthatná mamámat, ha úgy van minden hétvégén átvinnénk egy kis időre, csak nem tudom ez mennyire fájna a kutyának.

Tudom, hogy szoktatni kell majd az egyedülléthez. Most hétvégén hoznánk el a kutyát. Fekhelye tálja mindene jönne hozzánk, hogy ne érezze teljesen idegennek a környezetet.

Tudtok segíteni pár tanáccsal?