Szeretnék egy kutyát, de így inkább mondjak le róla?

Így én nem ajánlok kutyát.

12 óra sok egyedül egy kutyának.

Esetleg jó alternatíva, ha egy menhelyen önkénteskedsz, elviszed sétálni az ottani kutyusokat.

Így nem kell egyedül hagynod fél napokra, neked is lesznek kellemes, aktív délutánjaid, és rengeteg árva kutyus napját aranyozhatod be :)

Valamelyik országban örökbe lehet fogadni kutyusokat egy kis időre, miközben egy "Adopt me!" (Fogadj örökbe!) hámot viselnek. Így lehetőség van "kutyázásra", és ha valaki gondolkozik abban, hogy örökbe fogadjon, akkor esélyes, hogy beleszeret a kutyusba, ha szembejön vele az utcán :)

Szerintem is jó ötlet lenne menhelyről örökbe fogadni egy felnőtt kutyust, egyrészt, mert egy kölyöknek hónapokig tart, mire megtanulja a szabályokat, a szobatisztaságot, mi az ami veszélyes (kábelek rágcsálása, függöny cibálása, emészthetetlen dolgok örömteli fogyasztása... roppant találékonyak tudnak lenni a kiskutyák ha unatkoznak :D) és ezért biztosan nem csinálja akkor sem, ha nem figyelsz rá és egyébként is rengeteg törődést, odafigyelést igényel, míg egy felnőtt kutya sokkal nyugodtabb, ha olyat választasz, aki élt már lakásban, annak sokkal könnyebb a szabályokat is megtanulnia, másrészt amit előttem is írtak, sokkal jobb egy ritkábban látott gazdi, mintha az egész életét kennelben kellene leélnie és sajnos a felnőtt kutyáknak menhelyen kisebb is az esélyük a gazdisodásra. Harmadrészt azért is - bár ez csak saját vélemény - mert egy mentett kutyus örökké hálás tekintete, hatalmas szeretete, ragaszkodása képes kárpótolni egy 12 órás műszak után fárasztó sétáért is :). Szóval ha tényleg nagyon vágysz egy kutyusra, annyira, hogy le tudnál mondani az álomfajtádról és arról is, hogy 2 hónapos korától lásd felnőni, akkor vágj bele, mert megéri.

Még egy javaslatom van, ha panelban laksz és jóban vagy az egyik szomszéddal, akit meg tudsz kérni, hogy amikor 12 órázol nézzen rá a kutyádra, esetleg vannak a házban megbízható, rendes gyerekek akik egy kis plusz zsebpénzért szívesen sétáltatnák a kutyádat akkor velük is érdemes lehet beszélni (én 14 évesen egy tábla csokiért sétáltattam egy néni kutyáit, aki már öreg volt ahhoz, hogy naponta többször levigye őket, először csak átjártam hozzájuk, barátkoztam a kutyusokkal meg mentem velük, hogy megszokjanak engem is)

Illetve, ami még hasznos lehet, hogy mielőtt döntenél érdeklődj körbe más menhelyes gazdiknál, hogy mire kell figyelni, honnan érdemes kutyát elhozni, milyen tapasztalatik vannak, én facebookon az "Örökbefogadni menő" csoportot ismerem, ott eddig csak rendes, segítőkész emberekkel találkoztam, de rengeteg hasonló csoport van, szerintem ez nagy segítség lehet bármelyik kezdő kutyásnak is.

Hát nem igazán. Ha mégis nagyon szeretnél, akkor írasd be őt egy kutya napközibe, vagy fogadj fel valakit, aki megsétáltatja. Vagy ugorj fel hozzá délben, vidd ki a levegőre, sétáltasd meg, játssz vele stb.

De én azt mondom, ne, mert panelba amúgy sem való nagyobb emlős, másrészről meg egész nap hiányoznál neki és magányos lenne.