Van itt olyan aki elsőre olyan kutyafajtával kezdte amit nem ajánlanak egy kezdőnek?

Nagyon kevés kutyás tapasztalatom volt, de pici korom óta a Border Collie volt a szerelem kutyám. Sok sok évig nem engedhettünk meg magunknak hogy legyen bármilyen állatunk, a lakás sem volt megfelelő állapotban.

Mondjuk úgy, hogy az életvitelem és egy Border nem fért volna meg egymás mellett, de tisztában voltam vele, hogy ha ilyen kutyust szeretnék akkor gyökerestül meg fog változni az életem. Vagy ha nem vagyok erre hajlandó akkor másik fajta után kell néznem (kevésbé aktív, inkább szobakutyát akartak ajánlani).

Minden ismerősöm megpróbált lebeszélni erről a fajtáról, már nagyon el voltam keseredve, amikor ugyanis felvettem a kapcsolatot a tenyésztővel, hogy ő mit gondol... leírtam neki az elképzeléseimet, hogy mit tudunk neki biztosítani, mik a terveim vele és a pozitív hozzáállása és a tanácsok amiket adott rengeteget segített, párommal összeköltöztünk ezalatt és egy év után el is hoztuk a tenyésztőtől az első kutyusunkat.

Kutyaovi, kutyasuli, következetes nevelés mellett nőtt fel, a mi életritmusunk is teljesen megváltozott de pozitív irányba! Jön velem dolgozni, együtt futunk minden reggel, trükközünk és frizbizünk és havonta visszük terelni. Fél éve pedig menhelyről hoztuk el a következő Bordert. Mindkettő családtag, közepes lakásban élünk velük, nem rombolnak, nem ugatnak, kiegyensúlyozott szép és boldog kutyák!

És tényleg nem mindenkinek való, nagyon sok BC van jelenleg fajtamentőknél is mert, milyen szép és okos, de foglalkozás hiányában úgy pusztítanak, mint a tornádó, rengeteg horror sztorit hallottam. Szerintem ha eléggé utánajár a gazda és képes tényleg mindent becsületesen betartani ami a kutya boldogságához fontos, nem lesz probléma.

Az első kutyusunk most lett 6éves, semmit nem változtatnék meg :) ! Voltak nehézségek de nem lettem volna képes lemondani róla soha. Mi közben egyszer huzamosabb ideig laktunk külföldön is, a kutya is egyértelmű volt hogy jön velünk.

Röviden: Ha valaki képes a fajta igényeit és tulajdonságait szemelőtt tartani és ezekhez igazodni, pl huskyt kiskora óta következetesen nevelni, szerintem a kutyasuli, tenyésztő segíségével képes kiegyensúlyozott boldog kutyát nevelni (ismerek is ilyet akinek az első kutyája husky volt, azóta három van neki) de ha ez nem megvalósítható vagy az ember nem hajlandó áldozatot hozni vagy az életvitelen változtatni de szeretne kutyust, érdemes inkább az életvitelhez választani a fajtát, vagy menhelyről egy már megismert személyiségű blökit befogadni.

Egy Shiba inu, elso kutyanak (nem is ilyen fajtat akartam es amostanra ram maradt tulajdonkepp), ami ellen hiaba "tiltakoztam", vegul meggyoztek, hogy a mienk mas lesz...nem lett.

Nagyon nehez rola nyilatkozni, mert nyilvan sok dolgot megszepitett az ido, de nagyon kemeny volt az elso 2 ev. A szokasos dolgok mellett (makacs, ontorvenyu stb) szamomra a legnagyobb kihivas az volt, mikent ne csinaljak magambol folyamatosan hulyet. Fiatalabb koraban teljesen motivalhatatlan volt ez kulonosen megnehezitett a dolgom (ertsd, ha latott egy izgalmas fuszalat nem volt elo es holt isten, amivel magamhoz csalhattam vagy barmire ravehettem volna). A legfontosabb tapasztalat nekem, hogy a legtobb negativ behatas (palack dobalas, utes, felforditas stb.) nagyon kontraproduktiv tud lenni (ezek kozul nekem a felforditas volt) es csak rontok a kutyaval valo kapcsolatomon.

Megbanas nem jo szo, mert mostanra a kapcsolatom egy nagyon bensoseges viszonnya alakult, amirol pl. a masik kutyammal csak almodhatok. Vissza nem csinalnam, de talan nem hagynam magam meggyozni errol a dontesrol es ragaszkodnek egy konnyebben kezelheto fajtahoz (vagy menhely). Sosem lesz egy "labrador" jellegu kutya annak minden elonyevel es hatranyaval, de igy evek multan nem cserelnem semmire/senkire.

Pit volt..

Igazából talált kutya volt, és kis görcs. Senki nem gondolta volna hogy mi lesz belőle :)

Voltak nehéz pillanatok (mikor séta közben megtámadott minket más kutya), de alapvetően egy nagyon hálás és jófej kutya volt még úgy is, hogy kan.

Gyakorlatilag együtt nőttünk fel, én vettem rá anyut, hogy tartsuk meg mert tuti nem kell senkinek, mert napokig kóborolt. :)

Nagyon szerettük, nem döntenék máshogy. (Második kutyám egy amerikai bulldog volt, ezen felindulásból).

Border keveréket hoztunk el menhelyről.

A tapasztalat az,hogy roppantul megszivattuk magunkat. Napi 3 órát lent vagyunk, futtatózunk,póráz nélküli futkározás,labdázás(na nem csak a mienkkel,hanem minden egyébbel, ami kb gömb alakú) el kellett kezdenem futni,hogy legyen neki extra mozgás, heti 3szor kutyasuli,hetvégén túrázás. Tulajdonképpen mióta megvan próbáljuk utolérni magunkat,mert elviszi a szabadidőnk nagy reszét.

Nem bántuk meg,nem csinálnánk vissza, ,imádjuk az utolsó kis bajusszőrét is, de teljes életmódváltásban vagyunk miatta, ami nem könnyű.

Gyerek voltam, orosz feketét vagy óriás schnauzert akartam és bordert kaptam. Egy gyönyörű show vonalas kan, csak dominancia problémáink voltak és bármilyen meglepő, nekem "túl kevés" volt a kutya, elkezdtünk agilityzni és a középmezőnybe volt gyorsaság ügyileg a kutya.

Nagyon gyerek voltam még, naponta több órát foglalkoztam vele, labdáztunk, futottunk, bicikliztünk, de hiába hajtottam a kutyát, egyszerűen nem láttam, h (annyira, amennyire én akartam volna) fejlődne az állóképessége. Ő mindig elfáradt a nap végére, én meg többet akartam volna. Aztán kaptam egy terriert és helyreállt a világ rendje :)

Mint írtam, nem igazán én döntöttem a fajtában, de ha megváltoztathatnám a döntést egy munka vonalas borderre vagy malira voksolnék.