Akik terapeutás célból kaptak kutyát azoknak sokat segített?

Unokatestvérem lányára pozitív hatással volt.

Az unokatestvérem rossz házasságban élt évekig, olyan szinten, hogy csoda hogy tettlegességig nem fajult. Mindennapos ordibálás mindenen, fenyegetőzés lelki bántalmazás stb. ami általában egy ilyen 'családban' jelen van. A lányt ezen kívül az iskolában is zaklatták verbálisan, cikizték 14-16 éves kora között. Alapvetően is érzékeny volt, így aztán nem meglepő hogy depressziós lett. Az unokatestvérem végül összeszedte magát és elköltözött. Iskolaváltás, illetve hogy megszabadult az apjától egy új lehetőséget jelentett, de ő már mélyen depressziós volt.

Ekkor vett az unokatestvérem egy közép uszkárt illetve ezzel párhuzamosan kezdtek el pszichológushoz járni. A kutya kikényszerítette napi 5x-6x az utcára, elfoglaltságot és társaságot adott neki. Mára a lány már 22 éves, egyetemista és újra boldog. A kutyával és a barátjval él.

Ha kutyaválasztáson gondolkodsz, mindenképpen közös döntés legyen a barátnőddel. A kutya nem játék, felelősséget, szeretetet, pénzt, időt és energiát igényel. Ilyen célra mindenképpen megbízható, leinformálható tenyésztőtől vegyél kutyát. 10-80 ezres szaporítók lutri, idegbeteg kutyát is kifoghatsz, és az aztán tuti nem segít. Illetve jó, ha egy jellemében s küllembében nagyjából kiszámítható kutyát kapsz, a menhelyi keverékek pedig nagyon színesek, egy ilyen ember mellé pedig egy stabil, kiszámítható kutya kell. Az uszkárnak nincsenek speciális igényei, tökéletesen megfelel első kutyás gazdinak is. Nagyon kedves, intelligens, könnyen kezelhető simulékony kutya. Sok uszkár dolgozik terápiáskutyaként is.

Illetve még ajánlom a labradort, berni pásztort, újfundlandit, golden retrievert, leonbergit, pireneusi hegyikutyát, bichonokat, spánieleket

Tudom, hogy augusztusi a kérdés, de megválaszolom, hátha a jövőben érdeklődne valaki.

Attól függ, hogy az illető mennyire van mélyen illetve, hogy lenne e segítsége a kutya terén.

Illetve van különbség aközött, hogy valaki magányos és emiatt vannak rossz érzései, bánatos pillanatai meg, hogy valaki olyan kedvtelen az élethez, hogy konkrétan az is megterhelő számára, hogy egy poharat elmosogasson - a boltba akkor se megy el, ha nincs mit ennie, a programjait lemondja, stb

Ugyanis hiába van pozitív hatással valakire egy kutya, a mély pontjaiban nem lesz ereje rá, hogy felkeljen és levigye a mancsos barátját, esetleg az eledelét kitegye, késésekkel tölti meg az itatóját, stb.

Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen kiborulásai vannak egy illetőnek, ha vannak, ugyanis egy kutyában is lelki károkat okozhat a gazdi nagyon súlyos hangulat ingadozása.

Emellett a nagyon rossz lelkiállapotú gazdiban akár súlyos ellenszenvet kelthet a kutyája iránt, ha a kutya kutyaként viselkedik; figyelmet követek, huncutkodik, stb. amikor a gazdi a magányt vágyja.

Ezeket kell szempontként venni, ugyanis egy kutya nem csupán boldogság hormon és már láttam ebből kifolyólag eseteket, ahol nem volt okos döntés a kutya adoptálása.

Természetesen, ha a helyzet nem ennyire súlyos, szerintem pozitív kimenetele lehet.

Nekem két kutyám is van és nagyon sok energiát adnak.