Miért nem fogadják el a gazdák, hogy nem akarom a kutyámat összeereszteni az övékkel?

Yorkshire terrier kutyám van. Egy éve sajnálatos módon megharapta egy nagytestű juhászkutya. Én nem tudtam megakadályozni, a kutya gazdája meg nem figyelt a póráz nélkül szabadon engedett kutyájára. Azóta előállt az az érdekes helyzet, hogyha bármilyen kutya a közelünkbe jön, akkor az pillanatokon belül agresszívvá válik. Megszagolja az enyémet, majd morogni kezd, vicsorogni és támad. A gazdák meg mentegetőznek, hogy soha még ilyet nem tett a kutyájuk. Valószínűleg a támadás óta az enyém fél és a többi kutya megérzi rajta ezt a félelmet. Ezért nem szeretem más kutyák közelébe engedni. A probléma az, hogy ezt mások nem fogadják el. Hiába húzom el, vagy próbálok másfele kanyarodni, a legtöbb kutyatulajdonos, akik teljesen ismeretlen emberek, elkezdenek kioktatni, hogy miért nem engedem a kutyámat játszani az övékkel. Én magam konfliktuskerülő vagyok, így ha elég rámenősek, engedek, aztán jön a támadás és nem győznek szabadkozni, hogy az ő kutyájuk ilyet még soha. Nekem ezzel az a problémám, hogy miért nem dönthetem el én, hogy hogyan sétáltatom a kutyámat, miért kell vadidegen embereknek nap mint nap magyarázkodnom, miért kell összeeresztenem a kutyámat más kutyákkal, ha én nem akarom, és miért van joga bárkinek is letolni ezért. Szerintem ez úgy lenne normális, hogy ha két kutyás találkozik az utcán és mindkettő úgy akarja, hogy a kutyáik játszanak együtt, akkor összeengedik őket. De ha ez egyik nem, akkor azt a másik SZÓ NÉLKÜL tudomásul veszi, és nem érzi feljogosítva magát, hogy ismeretlen embereknek osztogassa a jó tanácsokat. Bocsánat a keserű levélért, de más nincs is kedvem kivinni a kutyát.