Egy introvertált inkább macskás vagy kutyás?

Elég erősen introvertált vagyok, de kutyás. A cicákat is szeretem, biztos lesz majd a jövőben, de a kutyák a nagy szerelem. Az introvertáltság nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki minden emberi interakciót utál és elutasít. Legalábbis nem mindig. Nekem is vannak olyan időszakaim amikor így van, de a közeli barátokkal folytatott értelmes beszélgetések, kiruccanások nekem is élvezetesek. A bájcsevegés persze nem, főleg idegenekkel.

Plusz mivel imádok a kutyákról beszélni, hasonló emberekkel egy 1-2 órás séta nem olyan nagy tragédia, sőt, élvezhető is.

Introvertált vagyok, két kutyám van és egy macskám, mindhármat nagyon szeretem, de hacsak majd nem találok az út szélén egy kiscicát a jelenlegi macsek után, nem tervezek másikat, kutyát viszont igen :)

A kutyával lehet mozogni, túrázni, játszani, sportolni, a macskával kevésbé.

Én mondjuk úgy élem meg az introvertáltságomat, hogy szeretek emberek közt lenni, viszont szükségem van napi pár órára, mikor csak magam vagyok. Amúgy meg úgy tudom, hogy az egész introvertált dolog is hasonlót jelent és nem azt, hogy antiszociálisak vagyunk és kerüljük az emberi kontaktot minden áron.