Egy kutyát meg lehet tanítani, hogy igent vagy nemet bólogasson?

24%! Nem te vagy a kutya gyülölő?

A kutyák érthetnek szó parancsokat, társíthatnak hozza jelentést, de konkrét mondatokat nem.

Ha meg is tanul bólogatni pl. arra, hogy "kérsz e enne!?"

Akkor sem magát a kérdést értelmezi, hanem valemilyen furcsa kutyás módon (fogalmunk sincs jelenleg, hogy hogxybgondolkoznak) magára a cselekményre, a étel osztasra asszociál, vagyis azt megtanulhatja esetleg, hogy a bolíntásért kap enni, ahogy máskor meg a pacsiért, várakozásért, de magát a kérdést nem tudja értelmezni.

Viszont jó a fülük és bizonyos szavakat megtanulnak, ez tény. Ilyenek a vezény szavak, ül, fekszik, stb.

A séta szót, ha kihalják egy beszélgetésből, kontextustlól függetlenül bezsonganak, stb., stb.

A kutyák amúgy valóban nem okosabbak minden állatnál, persze ez, hogy "nem okosabbak mint bármilyen más állat" hülye kijelentés, mivel értelmezhető úgy, hogy egy csigánál sem, pedig de.

Viszont mondjuk egy macskánál, vagy hasonló emlős állatoknál már tényleg nem feltétlenül, csupán átlagos emberindefinició szerint...

De amúgy mi is az az okosság? Feltétlenül okosabb lesz e egy állat, ha képes és akar is együttműködni az emberrel?

Szerintem a válasz, hogy nem feltétlenül, de ez csak az én szubjektív véleményem!

Meg lehet tanítani, és ha elég okos a kutty, akkor lehet egy "titkos" jel arra, hogy mikor bólogasson vagy rázza a fejét.

Volt anno egy csodaló, aki tudott számolni. Egyszerűbb egyenleteket mutattak neki, ő pedig a patájával annyit dobantott, amennyi a megoldás volt.

Valójában ő csak elkezdett dobolni, ahogy azt megtanították neki, majd amikor a gazdája titokban jelzett neki, abbahagyta.

Azt nem tudom, hogy az igen, vagy a nem kifejezésére a fejrázással, vagy bólogatással meg lehet e tanítani, de nekem volt barátnőm, aki kérdezte esetenként a kutyáját, amely kicsi korától szokva volt ahhoz, hogy rendszeresen önálló döntést hozzon.

A séta procedúrája egyet jelentett az ürítéssel, és amikor az már aktuális volt, megkérdezte tőle, kérdő hangsúllyal és arckifejezéssel, hogy 'séta?' és erre láthatóan a kutya vagy így, vagy úgy döntött, odahozva, vagy nem a pórázt.

Házmesterek voltak és a lány mindig otthon volt, így akkor vitte ki az ebet, amikor annak már láthatóan szükségre kellett mennie, így nem kellett nagyot fordulnia vele, volt rövid, hosszú útvonala, ettől függően.

Más esetben is előfordult, amikor a kutya döntésétől függtek dolgok, aminek visszajelzése érthető volt mindenki számára, csupán az nem bólintással történt, bár szerintem ha nagyon akarták volna, meg lehetett volna tanítani rá.

"Egyszerűbb egyenleteket mutattak neki, ő pedig a patájával annyit dobantott,"

Ez viszont igaz volt. Valójában magasabb iskolába akarták járatni, de ő csak az elsőfokú egy-ismeretlenest tudta kidobogni.