Minden kutya másképp viselkedik szilveszteri zajokra, kis korában, meg idősebb, felnőtt korában?

Én két kutyánál is tapasztaltam, hogy igen.

Szüleim kutyáját kisebb korában nem érdekelte a petérda vagy a tűzijéték. Ahogy öregedett, egyik évről a másikra elkezdett félni. Egyre jobban, ahogy öregszik. Már a viharban is reszket. Egyenesen retteg szilveszterkor, már csak nyugtatóval bírja.

A saját kutyámnál ugyanez a helyzet. Kicsiként semmi nem érdekelte. Ahogy korosodik egyre agresszívabb. A különbség annyi, hogy az enyém a félelmét nem reszketéssel mutatja, hanem ugatással.

A petérdára csak ugat. A tűzijátékra meg megy neki az ajtónak, ablaknak attól függ merről villan a fény. Nyáron, ha nagyon közel jön a vihar és nagyot villámlik (tudod, amikor már a fényből látod, hogy ez bizony lecsapott valahol), hang még sehol, de már meg neki az ablaknak és ugat. Még az a szerencse, hogy ritkán jön fel olyan közel a vihar, hogy igazán nagyot szóljon a dörgés.

Idén más városban töltjük a szilvesztert nem tudom itt mennyire lesz sok a petárda és a tüzijáték. Ahol eddig éltünk ott kb. 2-3 óra alatt lecsengett.

Itt sanszos, hogy egész éjszaka tartani fog.

Ráadásul már társasházban vagyunk, szóval aki épp nem bulizik, az majd a kutyaugatást hallgatja. Ezért kicsit tartok az idei szilvesztertől.

Gondolkodtam nyugtatón, de nem gyógyszerezném be minden áron, ha nem muszáj, a homeopátiás nyugtató pedig nála nem használ. Ez tapasztalat.

Nálunk is másképp viselkedett a kutyus, de az 1-es válaszolóval ellentétben, a mienk öregkorára nyugodott le.

4-5 évesen fogadtuk örökbe, éveken rettegett vihartól, tűzi játéktól, még görcsöket is kapott sokszor. Olyan 11 éves korától viszont a lakásban teljesen nyugodtan elvolt, sokszor még aludt is, csak a séta volt problémás, mert ugye pisilni mindig levittük (persze nem éjfélkor), ilyenkor húzta a pórázt, menekült volna. Viszont amint hazaértünk megnyugodott.

Egyik kutyám 8 éves, a másik pont Szilveszterkor lesz 6. Sosem féltek sem a tűzijátéktól, sem a vihartól.

Volt, hogy még a nagy durrogtatás előtt levittem őket (én nem bírom elviselni a nagy zajt, nem a kutyáim :D), és mellettünk pukkant egy olyan sikítós petárda. A kutyáim elkezdték keresni, mi világított és visított a sötétben, és meg sem rezzentek a hangtól.

Sem kölyökként, sem felnőttként nem féltek semmitől. Bombabiztos idegrendszerük van, még a legnagyobb éjféli bulit is vigyorogva slattyognák végig az utcán. :)