Németjuhász vásárlása kizárólag "szeretet" célra tenyésztőtől?

A németjuhász munkakutya, nem szobakutya. Ez nem csak egy ráaggatott becenév. Ha a munkakutyát nem dolgoztatod akkor frusztrált lesz, agresszív és boldogtalan. A németjuhász nem arra van, hogy a lábad mellett feküdjön és nem is fogja soha ezt tenni, ha nem vezeted le megfelelően az energiáit.

Ha átbeszéltétek a családdal, hogy kutyát akartok tartani akkor legyetek kedvesek a kutya igényeit is figyelembe venni, nem csak a sajátotokat.

Nem nagyon értem a fajtaválasztást, ha úgy szeretnétek kutyát tartani, ahogy leírtad. Tök jó az egy társasági kutyának, de a németjuhász munkakutya. A show vonal inkább a küllemről szól, de ez nem jelenti azt, hogy anya ölében ülő pudlikat tenyésztenek.

Ugye a munka vonal az kilőve. De bármelyik tenyésztőtől veszed a kutyát, azért érdemes vele legalább hobbi szinten őrző-védő foglalkozásokra járni, illetve feladatokat adni a napi séta mellett.

Az életviteledhez válassz kutyát és ne a küllem alapján. Vagy ha a Nj a szerelem, akkor foglalkozz vele igényei szerint. Nagyon fontos a szeretet, de nem mindig elég ahhoz, hogy teljesen kiegyensúlyozott legyen a kutyád.

Nem túl jó döntés, nekem is nyugisabb, show vonalú kutyám van, de ez nem azt jelenti, hogy elvan, mint a befőtt.

Lakásban egy ilyen kutyának minumum négy sétára van szüksége, ebből kettőnek nagynak kell lennie. Az meg, hogy csak az alapokra tanítanád, detto rossz döntés, ugyanis nekik KELL, SZÜKSÉGÜK VAN az agyuk tornáztatására, új trükkökk, engedelmesség tanulására. Csak napi sétákkal, réten futkosással nem lehet lefárasztani. De ha már heti két alkalommal elmentek kutyasuliba, meghálálja. Nagyon tanulékonyak, igénylik. Ha csak hobbira szeretnétek egy szobakutyát, akkor nem a nj a megfelelő választás.

70%-os, nekem is munkakutyám van. Nem németjuhász, de tökmindegy.

Az egyik kutyám felásná a kertet, átrendezné a fákat és megbolondulna, ha házikedvencként, társasági kutyaként tartanám, akinek az volna a dolga , hogy sétáljon, forogjon, cukiskodjon és megálljon a zebránál. Sokszor adok hálát, hogy ez a kutya hozzám került, mert ösztönerős, munkaigényes és totál idióta, ha nagyon ki van pihenve. Kerti díszként tartva már rég agyonverték volna szívlapáttal, vagy továbbadták volna, mondván, hogy nem lehet vele bírni. Pedig csak kell neki a napi munka, meg a mozgás. Emellett a legimádnivalóbb szeretetgombóc, puszkirály, akivel csak találkoztam. A másik kutyám egy birkatürelmű, nyugodt tündér, akivel sokkal könnyebb az élet. Ugyanaz a fajta a kettő, de ő napi egy sétával, labdázással boldogan elvan.

Ebből látszik, hogy nem azt mondom, hogy nem lehet kifogni egy nyugodtabb egyedet. De nem az volna a cél, hogy arra rendezkedjen be valaki, hogy társasági kutyát farag a németjuhászból, mert neki az tetszik. Persze ha kifog egy nyugisabb kiskutyát, akkor hurrá. Nem kell ŐV-re járni, el lehet szeretgetni, meg vakargatni a kis fülét naphosszat. Csak ne ringassuk a kérdezőt abba az illúzióba, hogy biztosan így lesz.