Volt már, hogy előítéletesen viselkedtek az emberek, mert bull típusú kutyád van?

Két ivartalanított amstaffom van, egy kan, egy szuka. Igazi türelmes, szelíd birka mindkettő, ők nem viszik tovább a fajta rossz hírét. :)

8 éve lakunk ugyanitt, egy zöldövezeti lakótelepen. Az agresszív görcsöket tartó banyák 8 éve kerülgetnek visítozva, fenyegetve, hogy engem is agyon kéne lőni a kutyáimmal együtt... Megszoktam, abszolút nem érdekel. :D

A legtöbben odajönnek barátkozni, főleg a nagykutyások. A Duna partra járunk le minden nap, ott érdekes módon senki sem félti a kutyáját az enyéimtől. Pedig vannak egészen apró kutyusok is, akikbe legalább egy IPO-s dobermann lelke szorult...

Vannak kutyák viszont, akiktől még én is tartok. A közeli kertes házas részen lakott egy amerikai bulldog, aki veszélyessé volt nyilvánítva, ketten sétáltatták két pórázzal, szájkosárban. A kutya többször kiszökött, kisebb-nagyobb vérfürdőt rendezett a lakótelepen (kiváltképp utálta a gyerekeket is). Több kutya megölése és emberre támadás miatt elvették a gazdától, azóta nem láttam szegényt. Na őt még az én kutyáim is aggódva figyelték messziről.

Ennek a pibbú-utálatnak addig nem lesz vége, amíg van ostoba gazda, aki már ránézésre full stupid a fajtához.

Menhelyi, nagytestű keverékem van, igen enyhe bull beütéssel. Mikor ide költöztünk, többen megjegyezték, hogy errefelé nem divat a harcikutya. Ha eltűnt egy macska a környéken, biztos a pittbull szedte szét. Pedig max. halálra csókolná a macskákat, hárommal együtt nőtt fel.

Kicsit enyhülni látszik a helyzet, mióta látják, hogy viselkedik a harcikutya a másfél éves, totyogó kislányommal.

És nem is sejtik, hogy a szintén menhelyes palotapincsi keverék hamarabb kibelezné őket, mint a nagy mamlasz.

24 cm marmagasságú jack russellem van, az egyik edzőtársam kínai meztelenje (kb 30 cm magas kutya) mindig odarohan hozzá(az enyém pórázon van), szétdominálja, belecsipked és ha a kutyám csak felé tesz egy lépést nagy vinnyogások közepedte arrébbmegy, mire a gazdája néha megjegyzi, hogy "Fifike, ne kezdj inkább terrierekkel", de egyáltalán nem viccesen, hanem komolyan azt sugallva, hogy az én kutyámmal van a baj...

fél évente sikerül csak összekerülnünk, de olyankor a falnak mennék a legszívesebben....

Ha egy bull úgy közeledik felénk, hogy az nekem nem tetszik(belefeszül a pórázba, nagyon elkezd figyelni stb), átveszem a másik oldalamra a kutyáimat, de kitérőket nem teszek.

Menhelyen önkénteskedem és sajnos azt kell mondjam, hogy ezek a kutyák tényleg nehezebben jönnek ki a fajtársakkal, mint egy átlag kuty. Volt ott már olyan is, aki tök jól elvolt másokkal, majd szépen lassan bekattant és kijuggatta a többit.

Aki ilyen kutyát vállal, annak el kéne fogadnia, hogy ez is a csomag része...

Nekem malinoisom van. Láb mellett sétál pórázon, rá se hederít a kutyákra. Mégis ha szembejön egy kiskutya, akkor a gazdi sebesen átrobog a másik oldalra vagy felveszi és úgy siet el mellettünk.

Nem kell ehhez bull típusú kutya, sok kretén van.

Felőlem önérzeteskedhetnek a bull típusúak gazdái, akkor is fenntartásokkal kezelem a kutyáikat.

Falun lakunk, kb. csak én sétáltatok, itt nem találkozunk más ebekkel. Egyébként szép darab nj keverékem van, az öreglányok mégis odáig vannak érte, és eddig sosem ijedt meg tőle senki. :) Szóval nekem pozitív a tapasztalatom etéren.

Ha beszabadulunk olykor városba, vagy kirándulások, kiállítások, orvoslátogatás alkalmával összefutunk egy-egy bull-típusúval, akkor igyekszem résen lenni, figyelem a reakcióját. Egyszerűen nem tudhatom, ki van a póráz másik végén, féken tudja -e tartani a magas ösztönszintű kutyáját vagy sem. (Konkrétan volt, hogy állatorvosnál a kis cingár gyerek fogta a bullját. Nem tetszett valami a csávónak, és előzmény nélkül megcsapkodta a kutyát, akiből pont nulla hatást váltott ki ezzel. Na képzelem, a nevelés más területén milyen hatékony a kontrollja.)

Azzal, hogy kántáljuk, hogy "nemakutyaahibáshanemagazda", sajnos nem vagyunk kisegítve, ha megvan a baj. Még sosem marták meg a kutyámat, szeretném, ha ez így is maradna. Engedtem én már oda borjú méretű újfundlandi kanhoz, mert láttam, hogy az barátságos.

Azért tartok mégis a bull fajtacsoporttól, mert hajlamosak bekattanni, leállni viszont szinte képtelenek. Ha egy ilyen menne neki a kutyámnak, esélye sem lenne ellene, hiába nagy testű. Egyéb kutya csak megtépné, majd miután megadta magát, eleresztené. De legalábbis könnyebben szét lehetne őket választani, mert más fajta nem kap szájzárat...

Elhiszem, hogy a rendes gazdiknak fáj az előítélet, de sajnos nem alaptalan a félelmünk. Nemrégiben is történt mifelénk vérengzés. Kitépte a kamasz kislány szájából a fogszabályzót, megharapta az anyát, az ölebüket megcincálta...és nem egy ilyen eset volt. Ebben a szroriban legalább túlélte a kiskutya.

Szóval igen, előítéletes vagyok és maradok is. (Pedig régebben nem voltam, csak kellett néhány tapasztalás és történés, hogy kialakuljon ez bennem.) Amíg nem lesz engedélyköteles ez a fajtacsoport, és továbbra is minden második ember kezében ilyen fegyvernek is bevethető kutyát látok, addig marad a diszkrimináció. Hogy ezt előremozdítsuk klassz lenne, ha nem hajtogatná mindenki, hogy ezek dajkakutyák meg "max halálra nyal". Aki ilyesmit mond, az elősegíti, hogy továbbra is minden jöttment efféle állatot vegyen magához kellő szakmaiság és tudás nélkül. A családban is tartanak staffit, pitet. Úgy megtépték egymást már számtalanszor, hogy soha nem engedném őket a sajátom közelébe. Kismillió neveletlen vagy verekedős ebet láttam már, de amit ezek lerendeznek nagy neveletlenségükben, az életveszélyes, ezt nem lehet szépíteni.

Mert igen, ahogy léteznek vadászkutyák, társasági ebek, addig vannak harcikutyák is.

(Várom a lepontozást, ahogy azt tettétek a többi hasonszőrűmmel. :))