Volt már, hogy előítéletesen viselkedtek az emberek, mert bull típusú kutyád van?

Akkor tiltsuk már be a harapós, több generáció óta az utcán szaporodó, majd befogott keverékeket, mert pár éve két ilyen kutya szedett szét egy nénit!

Vagy tiltsuk be a bokacsipkedő, Alien-fogakkal acsarkodó kistestű kutyákat, mert az ilyen fajtákat tartók 80%-a elrontja a nevelésüket!

A bull típusú kutyákat úgy szelektálták, hogy emberre ne támadjanak, hiszen amelyik a pitben megharapta a handlert, az nem számított jó harcosnak, így megszabadultak tőle.

A kutyaharapások számát a tacskó vezeti, nem a pibbú... Amerikában pedig a labrador. Nahát!

Jah, csak a tacskó senkit nem öl meg:

[link]

Meg persze megy a "Jajj a csúnya szaporítók miatt van minden", de afölött mindenki elsiklik hogy ezeket a dögöket tudatosan tenyésztik harci fajtának. Ilyeneket épeszű ember nem tart, a nem épeszűek meg csak menőzésből.

A sok pitbullnáci úgy látom a lapos Föld hívőket is alulmúlja. Az a helyzet hogy sokunk személyes véleményét azok a fránya tények is alátámasztják.

"Myth #1: It's the owner not the breed

The outdated debate, "It's the owner, not the breed," has caused the pit bull problem to grow into a 35-year old problem.1 Designed to protect pit bull breeders and owners, the slogan ignores the genetic history of the breed and blames these horrific maulings -- inflicted by the pit bull's genetic "hold and shake" bite style -- on environmental factors. While environment plays a role in a pit bull's behavior, it is genetics that leaves pit bull victims with permanent and disfiguring injuries.

The pit bull's genetic traits are not in dispute. Many appellate courts agree that pit bulls pose a significant danger to society and can be regulated accordingly. Some of the genetic traits courts have identified include: unpredictability of aggression, tenacity ("gameness" the refusal to give up a fight), high pain tolerance and the pit bull's "hold and shake" bite style.2 According to forensic medical studies, similar injuries have only been found elsewhere on victims of shark attacks."

"Félig macskák": [link]

Látom, direkt nem értitek. Ezeket a frázisokat már ismerem: nem támad emberre, mert úgy szelektálták (ma a szaporítók viszont már sehogyse válogatnak amúgy, de ez mellékes). Kár, hogy még mindig nem az emberrel való viszonyáról szólt a diskurzus. Olyankor valóban cuki meg bújós meg pusziosztó, csak kár, hogy ez jelen esetben tök mellékes...

De még egyszer: én nem magamat féltem, hanem a saját kutyámat, akinek ha nekimegy, nem tudom róla lecibálni sem a bullt. Ha egy német juhász támadja meg, azt megcsapkodom, megrugdalom, és elengedi, vagy max. megadásig küzdenek. (Még mielőtt azzal jönnétek, hogy van olyan nj, aki képes kutyát ölni, most leszögezném, hogy tudok róla, csak nem mindegy, egy fajta egyedeinek mekkora százaléka ilyen.)

A staffi, pitbull meg még hergelésnek is veszi az ütlegelést, és tovább lóg a kutyám torkán. Bár ezt a vehemenciát egy ilyen eb gazdájának kellene a leginkább ismernie, illetve elismernie, hogy létező dolog.

Az a baj a mondandótokkal, hogy az élet nem titeket igazol.

Nem azért lettem előítéletes, mert így keltem fel egyik reggel, hanem mert tapasztaltam ezt-azt.

És igen, teljesen igaz, hogy több kistestű van, aki idegroncs, harapós, agresszív, de azokat odébbsegítem egy pöccintéssel, ahogy azt tettem már ezerszer a kutyám védelmében, mikor faron csipkedi az enyémet. (Maszatolás, mismásolás a padlócirkálókat idekeverni amúgy.) Na most pitből lehet, hogy elég lenne egy, akivel összefutunk séta alatt, és rohanhatok életmentő műtétre az állatorvoshoz, és akkor még ez a szerencsésebb eset.

"Kezes bárány meg szeretetgombóc". Persze. Csak ahhoz olyan személy is kell, aki eléri nála ezt az állapotot. Kevés, aki erre alkalmas, és rengetegen vannak, akik benyalták ezt a dumát, és azt hiszik, ezek a kutyák meg nem értett báránykának születnek. Hát így lett divat őket tartani. Továbbra is tartom, amit mondtam: nem kéne hangoztatni, hogy szelídek meg jajjacsúnyamédia fújja fel a harcikutyázást, mert ezzel csak azt éritek el, hogy boldog-boldogtalan bevállalja ezt a fajtát, aztán mivel nem tudja helyén kezelni, egyszer csak elkezdi megtizedelni a környék Fifike állományát, ahogy az lenni szokott. Mert az ő neveletlenségük sajnos nem merül ki abban, hogy húz pórázon meg rámorog a gazdára etetés közben. Vagy megtámadja az arra járót, ahogy azt tette az egyik hozzászóló által emlegetett reti. Nem. Némelyikük bekattan, és akkor kő kövön nem marad...

Respekt tehát annak, aki ügyesen szocializálja és terelgeti a saját bull-típusúját, csak nagy kár, hogy ők a kisebbség...

Sok igazság van abban, amit írsz. Elismerem.

De ezeket a fajtákat ugyanaz tette tönkre, mint annó a dalmatát, a német juhászt vagy a yorkshire terriert: az agyatlan, hozzá nem értő szaporítás és a rossz, szintúgy hozzá nem értő tartás. Egy jó idegrendszerű, neves tenyésztőtől származó, kiváló ősökkel rendelkező staff vagy bullterrier, akit a fajtához méltóan nevelnek, sosem fogja elkapni a kutyád torkát. Az én egyik amstaffom is ilyen; 8 éve vettem az ország egyik legjobb kenneléből. Tudtam, mit veszek, tisztában voltam a közutálattal is, ami egy akkor 10 hetes kiskutyát övezett. Ismertem a fajta igényeit, az alap habitusát, a magas energiaszintjét. Pedig ő a legelső kutyám. :)

A másik staffim egy más sztori, hozzá hasonló kutyákat szoktak posztolni a neten; 12 hetes korában került hozzám egy putris szaporítótól 3 kilósan, csonttá fogyva, full nyersen. Még a simogatást sem ismerte. Ez a kutya most 6 éves, és ugyanolyan kedves, szociális lényt faragtam belőle, mint amilyen a másik. Ő annyiban más, hogy agresszióra agresszióval válaszol, nem hátrál ki a konfliktusból, ezt is csak nála nagyobb, domináns kanokkal csinálja, akik rátámadnak.

Rengeteg múlik a nevelésen, és ezt sajnos sokan nem veszik komolyan, bármilyen fajtát válasszanak. Van a környékünkön kövér, agresszor magyar vizsla, és imádnivaló cane corso is. Szinte minden a gazdán múlik. Minden kutya ártatlannak, tisztának és tündérinek születik. Olyanok, mint a friss agyag: rajtunk múlik, mit formálunk belőlük.

Viszont igazi, harcra tenyésztett és tartott game pitet szerencsére igen ritkán látni az országban. Maradjon is így.

Persze belőlük is lehet tökéletes társat nevelni, csak ehhez nem goldis meg labis tapasztalat szükséges. Minden kutyából ki lehet hozni a legtöbbet.