Itt ki számíthat falkavezérnek, magát érzi annak a kiskutya?

hárman élünk a családban, anya, apa, és én. két éve került hozzánk apró kölyök korától egy kistermetű tacskókverék. szocializálatlan szegény, viszonylag sokat van vele foglalkozva, de nem kerül utcára sétáltatni, néha lát csak más kutyákat szabad udvaron. szokásosan betévedő cicákat üldöz, néha a kapuban tombol idegenekre stb. a viselkedése a következő: apámmal nem tudom mi a helyzet mert sosem lettek próbálgatva, nincs szorosabb kapcsolata vele, nálam az van hogy a legtöbb dolgát morgósan harapdálva félti, ha evés közben odanyúlok, ha a takaróját fogom meg, vagy a kinti egérlyukat amit talált, de egyéb helyzetekben bújós játékos, anyánál annyi a különbség hogy ilyenekért nem morog ha ő csinálja, de itt is ugyanúgy megvan hogy ajtón elsőként rohan ki, nem mindig jön be hívásra, engedetlen tud lenni ha cicát lát épp, viszont komolyabb utasításra emelt szóra utánamenve mindkettőnknek meghunyászkodik, lefekszik, hasát mutatja. szóval igazán kiszámíthatalan. és még egy megfigyelt dolog hogy a kisgyerekektől valamiért fél, vagy valamiért agresszíven lépett fel több esetben. ezt így összevetve ő most falkavezérnek érzi magát? anyával azért elnézőbb mert tőle kap enni? hogy rangsorolják az ilyesmit a kutyák?