Szerintetek elaltassuk a kutyánkat? Hogyan lehet erre felkészülni?

Egyértelmű, hogy igen.

Jobb nézni, hogy szenved?

Vagy ez troll kérdés, mert tudod, hogy erre ugrik a sok fotelállatvédő?

4. már nyomja...

Siket, mozgássérült, öreg,...de ő a gazdába köt bele.

Meg azokba, akik a legjobbat akarják az ebnek.

Jelentsétek a 4.-et! Töröljék!

# 2/5 Neked, aki beírta, hogy EGYÉRTELMŰEN el kell altatni ezt írom, hogy megértsd valamilyen szinten mekkora baromságot írtál be és mennyire lelketlen ember vagy:

"Az ANYÁM 15 éves lenne májusban. Süket egy ideje, illetve nemrég olyan sérülést szenvedett, aminek hatására bizonyos idegek sérültek, így például a mellső jobb lábát nehezen emeli. Emiatt gyakran nem a tappancsára lép, hanem a lába másik felére. Igazából eléggé ilyesztő számomra, a lépcsőn nem tud menni, a teraszra sem tud fellépni. Nehezen jár, vagy áll fel, fekszik le. Ennek ellenére jó étvágya van, mindig jelez ha a dolgát szeretné végezni, ugyanis egy jó ideje a garázsban tölti a napokat, mert szeret minél közelebb lenni hozzánk. Nagyon nagyon fáj a gondolata is annak, hogy elengedjem...de nem szeretném ha szenvedne. Visszük orvoshoz természetesen, de örülnék ha addig is mondanátok valamit. Akár olyan is írhatna, aki ezt átélte már...hogyan lehet leküzdeni az állandó sírógörcsöt ami kerülget?? Csak írjatok valamit, bármit ami segíthet...Elsős koromban kaptam, szinte együtt nőttünk fel..."

Elaő kutyám egy németjuhász volt, matuzsálemi kort élt meg (19 évesen hunyt el)

15 évesen már süket volt és sántított, 16 évesen már apukám késtítette "tolókocsiba" kellett beszíjaznunk és mikor jelezte kiszedni, így tudott sétálni velünk...

Egyébként életvidám kutyus volt, állatorvos is mindig megállapította, hogy az állapotához képest, majd kicsattan a kutya.

Annyi, hogy mi nem a garázsban tartottuk, ő oda ment, ahová akart, saját ágya is volt a nappaliban, öregen leginkább ott szeretett tv-zni nagypapámmap.

És igen, egést napos feladatot jelentett 14-19 éves koráig, rengeteg törődést...

Kedves szomszédaink 2* hívtak ránk állatvédő szetvezeteket, ők miután megnézték a kutyát, és hogy hogy él, mennyi szeretetet kap, mindig könybelábadt szemekkel mentek el, hiszen sok idős ember nembkap ennyit a családjától...

De hangsúlyozom, ez 5 éven át egy egyre rosszabodó állapot volt (nem szeretném azt mondani, hogy teher, mert szerettük és szívesen tettünk meg érte mindent, de jobb szót se találok).

Az biztos, hogy sok idös kutyához képest szép élete volt, de ha csak a garázsban tartottuk volna, ott kellett volna egyedül elszenvednie minden kínját... Hát akkor nyilván elaltattuk volna...

Mi egy 3 generációs házban élünk, nálunk mindig van itthon valaki, és közösen vállaltuk ezt a terhet, ahogy teszük azt, bármelyik idős családtagunkkal.

Fájdalmai vannak? Mennyire tud még normálisabban élni? Milyen a kedve? Ezek a fő kérdések.

És már ne is haragudj, de én se tudok elmenni afelett, hogy ő közel akar lenni hozzátok, erre bezárjátok a garázsba. Egy idős, beteg kutyát, akinek szüksége lenne a gazda közelségére.