Új kutyám még beszoktatás alatt áll a többi közé, de folyamatosan sír, üvölt, ha a helyére zárom. Nem szeretném, hogy rossz élményeket szerezzen, de ennyit ki kell bírnia, ugye?

Eddig 6 kutyám volt + mindig fogadtam be kidobottakat átmenetileg. Még a kötődéskialakítás zajlik, nem túl fogékony erre a kölyök, de nem csoda, hiszen eddig minden, ami történt vele, gyökeresen új. Az is, hogy ember játsza a központi szerepet az életében, és nem másik kutya, mint mondjuk az anyja. Ridegtartásban volt, szóval nagyot változott a világ, az sem nyűgözte le, hogy a közelemben aludjon, akkor is kutyára vágyott.

Tudom, hogy mind egyéni. Volt egy kan kaum is, de ő (is) gyorsan kötődött, és jól tűrte a változó helyzeteket, nem lett hisztis, és barátságos volt az új kutyákkal. Remélem az idő itt is helyrebillenti a dolgokat.

Egyik "válaszoló" kissé messzire ment a minősítéssel, előbb megkérdezhetnéd, mjlyen kapcsolatom van a kutyáimmal, és miket értem el velük. Nem véletlenül higgadt társak, és távolról sem kertidíszek. Szerintem a kérdésemből sem a nemtörődömség sugárzik, ellenkezőleg, a lehető legjobbat szeretném lépni. Nem is értem, miből tudtál egybőm ilyen bélyegekkel leírni. Valóban, jobb lenne nekik még mindig a bűzös, zsúfolt menhelyen, sintértelepen, utcán vagy egy olyan gazdánál, aki a kajával letudja a kutyázást, mint velem, nálam, ahol jól szocializált társak várják, nagy térben, meleg hellyel, közeli határral...