Németjuhászunknak daganata van. Tapasztalat?

Köszönöm a válaszokat mindenkinek. Sajnos júniusban olyan rosszul lett, hogy már látszódott rajta, menni akar. A sok front, a kíméletlen meleg időjárás miatt rohamoson elkezdett romlani az állapota. Hiába igyekeztünk hűteni, meg mindent megtenni, hogy jobban legyen, sajnos a meleget nem bírta a szervezete. Az utolsó néhány napban már nem evett, nem volt már ott a szemében az a csillogás, ami addig akkor is ott volt mikor esetleg fájt neki valami. Az utolsó napon pedig a szívet annyira megterhelte a betegség, hogy sokszor került eszméletvesztés közeli állapotba az oxigénhiánytól, felállni nem tudott, magaalá csinált. Ez volt az a pont, ahol nem engedhettük tovább a szenvedést. Vele voltunk az utolsó percig és szerencsére a doktor kijött házhoz, így otthon aludt el, nem pedig egy rendelőben. Nagyon nehéz döntés volt, de nem bántuk meg, mert sajnos ez már neki sem volt élet. Szomorú belegondolni, hogy ha mi emberek kerülünk ilyen helyzetbe, mi nem választhatjuk azt, hogy méltósággal elmehessünk...

Amiatt írtam ezt le, ha valaki esetleg később rátalál a kérdésre, és esetleg az altatáson vacillál. Mikor kiderült, hogy áttétes daganata van akkor beszéltünk először az altatásról, ha nem úgy hogy azonnal, hanem hogy majd ha nagyon rosszul elsz képesek leszünk e meghozni a döntést. Nagyon bizonytalanok voltunk, féltünk hogy nem leszünk képesek meghozni a döntést. De "szerencsére" a kutya pontosan jelezte, hogy neki mikor lett ebből elege és ezt minden szerető gazdi fel fogja ismerni a saját állatán. Látni fogja, hogy mikor van itt az ideje. Akkor viszont nem szabad önzőnek lenni!

Bocsi rosszul fogalamztam:

*természetesen nem azonnal akartuk altatni a kutyát, mikor kiderült a rák. De ilyenkor akaratlanul is rágondol az ember, hogy el fog jönni az a pillanat amikor altatni kell és aggódik, hogy felismeri e majd? Nem e túl korán mondja ki, vagy nem lesz képes kimondani. Nagyon sok gondolat kavarog az emberben olyankor.