Nektek mi a véleményetek az örökbefogadásról a mai Magyarországon?

Már pár napja gondolkodom ezen a témán. Tudtommal, a menhelyek, gyepik és állatmentők mind-mind roskadoznak a sok árva kutyustól. Ennek ellenére, ahogy körbenéztem, az örökbefogadásnak olyan feltételei vannak, és az állatvédők olyan lehetetlenek, hogy vagy oda se adják a kztyát vagy olyan lehetetlen feltételeket szabnak, hogy az embernek elmegy az egésznek a kedve. Szerintem ez nem törvényszerűen jó. Olyan sokszor, mintha nem is akarnának örökbe adni, de közben meg még a csapból is az folyik, hogy teltház van mindenhol. Én nem azt mondom, hogy mindenkinek, rossz körülmények közé, csak úgy legyenek kiadva a kutyák - koránt sem gondolom így, hiszen ez a másik véglet -, de szerintem már elment ez az egész állatvédelem egy nagyon rossz irányba.

Mondok egy saját példát: van két kutyánk: 10 éves keverék az illatosról-6 éve nálunk, másfél éve tacsi-kölyökkora óta nálunk. Családi házban lakunk, a kutyák kint is lehetnek, de bentiek alapvetően, bent alszanak, nincsenek kicsapva az udvarra stb. Még így is minden áldott nap van esti sétájuk, min egy óra. Ezen felül mindkettővel jártunk kutyasuliba, az öreget már nem nyüstöljük, ő zömmel már csak pihenget, a kicsivel még mindig járok hetente kétszer. Ennyit rólunk.

Tegnap néztünk egy kutyát egy állatvédő szervezetnél, ahol a csaj elvileg kutyakiképző is. Fiatal állat, hirdanánk futni, hordanánk suliba, kinti-benti kehetne, mindketten otthonrol dolgozunk, gyerek nincs, teljesen ideális. Hát... nem kaptuk meg a kutyát. És tudjátok, miért nem? Azért, mert mi oda akartuk a kutyát hordani suliba, ahová mindkét kutyánkkal jártunk, nem pedig hozzá. Ezért nem adja ki egy tök ideális párnak. Mert nem nála akrjuk költeni a pénzünket, úgy hogy ki a fővárosban lakunk, és az ő sulija 40 km-re van. Tök hülyeség lenne olyan messzire elmenni.

Szerintetek jol van ez így? Jó ez a rendszer az országban?