Szűlők! Ti mit csinálnátok hogyha a 17 éves gyereketek haza állitana egy kis kutyával?

Nem adott minden kritérium. Ha ellenzi a szülő a kutyatartást, már hiányzik egy szem a láncból.

A felsorolásból kimaradt az anyagi rész. Egy kutyának nem csak kert-idő-és játszás kell.

Én imádom az állatokat, de ha ez történne nem engedném meg. Közölném, hogy akárhonnan hozta a kutyát vigye vissza. Ha találta akkor sürgősen adja ajándékba valakinek, vagy megy a menhelyre. Ugyanis szülőként nem akarok állatot tartani. Ha akarnék már lenne 2 kutyám macskám is. Ha a kutya marad, akkor idővel a szülei nyakán fog maradni. A 17 éves tovább tanul, esetleg elköltözik ahová nem viheti a kutyát, vagy elkezd élni, bulizni, utazgatni, nyaralni. Az állat hátrány lesz.

Ha nincs közös megegyezés akkor ne vigyél haza semmilyen állatot.

Még mindig jobb mintha terhesen állítana haza. Nem tenném utcára a kutyát de csinálnék egy kis balhét hogy a gyerek érezze hogy ez nem közös megegyezés volt és elvárnám hogy foglalkozon a kutyával. Ha már egyszer oda hozta akkor hajrá lehet vele napi több órát foglalkozni aztán majd megtanulja mit jelent kutyát tartani, meg lehet finanszírozni. Ha nincs saját keresete akkor majd a jegyeihez lesz kötve a pénz is.

Mikor megvettem a kutyám 20évesen akkor is megbeszéltem anyámékkal mivel velük élek. Mivel suliba jártam átvállalták 1évre a kutya költségeit hogy ne kelljen dolgoznom és a vizsgáimra koncentráljak de a gondozását meghagyták nekem, 4hónapos korárra a kutyának tudnia kellett hol a kennel, a kapu vonala, pórázon sétálni, ételt megtagadni stb mert elvárták hogy ha már itt van a kutya ne fájjon miatta a fejük meg rosszalkodik vagy nem tudja mi merre hány méter.

Ha annak a bizonyos 17 éves gyereknek lenne saját lakása, saját költségvetése, és nem zavar a kutya, mert ugat, akkor miért ne?

De ha az én lakásomban lakna a gyerek, az én kertemet használná, akkor szó sem lehet róla, megmondanám, hogy vigye vissza. Gondolj bele. Ő szült, az ő pénzén élsz, az ő lakásában. Teljesen a szüleidre vagy utalva, és ilyen korban még nagyon nagy szüksége van az embernek a szüleire. Nem kicsit pofátlan egy ekkora terhet rásózni a szülőkre. Mert most nem egy hörcsögről beszélünk, ami nem hangos, jó esetben nem büdös, nem költséges, és nem rongál. Egy kutya szétrongálja a kertet, hangos, sokat kell vele foglalkozni, és ha semmi cuccod, akkor ráköltesz százezreket...

Visítva örvendeznék neki és felváltva puszilgatnánk.

Komolyra fordítva a szót, ez teljesen az adott szülőn múlik. Nekem nincs gyerekem, de saját lakásom, állásom stb van. Gyerekként is imádtam az állatokat, meg most is és tudom milyen érzés, amikor annyira szeretnél egy bundás kis barátod magad mellé, de nem lehet, mert nem rajtad múlik. Aztán amikor végre lehet, akkor nem bírod elengedni. Szóval ha a gyerekem kisállatot szeretne nem kéne kétszer kérnie. Bár természetesen megtanítanám neki, hogy a jószág nem két hétre szól, hanem élete utolsó pillanatáig, ettől függetlenül ha úgy adódna az élet, nekem nem lenne nyűg, ha rám maradna.

Jelenleg 28 évesen 3 cicám van, két törpenyulam, egy hörcsögöm és két kutyám. A cicák és a kutyák mind mentettek.

Megbeszélés nélkül?

Természetesen a kutyával együtt zárnám ki.

A felelősség pont az, hogy egy ilyen döntés az tervezett legyen. Nem ő tervezze meg egyedül, mert nem egyedül él!

Hanem mindazok, közösen, akikkel együtt él!!!