Mi jellemzi őket?

Nekem nincs shagyám, de egy barátnőmét lovagoltam kb. másfél évig.

Nagyon érzékeny lelkű ló volt. Nem tűrte a rángatást, kiabálást. Féln szóból, egy mozdulatból értett.

Nagy menőkedve volt. Soha nem kellett előre hajtani. Nagyon szeretett menni. De nem volt bolond. Nagyon figyelt rám. Mikor a barátnőm húga ült rajta, aki akkor kb 10 éves volt, úgy figyelt a lovasra, mint egy hímes tojásra. Ha a kislány kicsit bizonytalankodott, a ló azonnal visszavett.

Nagyon okos, intelligens ló volt, és nagyon szemes is. Nagyon megnézett mindent, még egy újságlapot is az út szélén. De nem ijedezett tőle. Csak jól megnézte. És meg is jegyezte, volt, hogy mentünk ki, kifelé jól megnézte magának a papírdarabot, visszafele már rá se pillantott.

Otthon tartott lovak voltak, tehát saját nevelés, lehet, hogy egy lovasiskolában nem lenne ilyen a ló. Kemény kis lovak voltak, fáradhatatlanok, egészségesek, patkolva sem voltak, a patájuk, lábuk is igen jó volt.

Nem tudom, ez segít-e. Nekem jó benyomásaim voltak róla, később saját lovam angol telivér lett, de shagyát is elfogadnék gond nélkül :)

Nem tudom, ez segít-e, én ennyit tudok mondani.

Hát, az hogy mennyire kényelmes a ló, az meg aztán tényleg nagyon egyedfüggő, meg ló-lovas párosítás függő.

Nekem kényelmes volt, főleg a vágtája, az brutál kényelmes volt, az ügetése elment. Viszont volt egy rossz szokása, amit más arabos gazdáktól is hallottam már, néha hirtelen felkapta a fejét, és ha nem figyeltél, akkor előfordult, hogy orrbatalált a tarkójával, ami igen kellemetlen volt.

Előző válaszra: tényleg fáradhatatlanok, de egy távlónál ez csak előny. Barátnőméknél 3 kanca volt, meg időnként csikók, de mind jó takarmányhasznosító volt, pedig télen-nyáron félridegben voltak.

Ami az angol telivért illeti, az enyém futott 2 szezont a galoppon, nyilván ez más, mintha sose futott volna. Tipikus hobbilovas hozzáállással azt gondoltam, hogy majd én ha lehoztam, akkor a hobbilovas tapasztalatommal simán átlovaglom magamnak. Hát nyilván nem ez lett, szakember kellett hozzá, végül olcsóbban kijöttem volna, ha nem a galoppról veszek, de igazából nem bántam meg, mert minden hibájával együtt megszerettem.

Lettek berögzült rossz szokásai. Nem szereti a többi lovat, emberre igen szelíd, a kis unokahúgom a hasa alatt bújkált, de más lovakkal kekec. Fél a lószállítótól, iszonyat nehéz beimádkozni. Fél a pálcától. Terepen mindig figyelni kell, mert ijedős. Ha többen megyünk, csak akkor nyugodt, ha elöl mehet, nem szeret a sorban más ló mögött lenni. Ugyanakkor egyedül kimenni is kihívás vele, nehezen szakad el a többi lótól, bár ez sokat javult.

Viszont nagyon okos, nagyon kedves ló, földről tök szelíd, egy kis gyerek is elvezetgeti. Viszont a lovast folyamatosan próbálgatja, önfejű, erősen saját elképzelései vannak.

Egy kisebb ínsérüléssel került hozzám, ami orvosi kezelést igényelt, de már nem okoz problémát. A patái nem a legjobbak, kap biotint, vitaminokat, de nemigen van el sajnos patkó nélkül.

Nagyon szeret menni, nagyon gyors (a többiekhez képest, akik nagyrészt mindenféle félvérek), nekem túl gyors is. Sokkal jobb lovast érdemelne nálam.

Én lovagoltam kettőt is.

Az elsőn gyerekek is lovagoltak, lehetett vele kengyelnélkülizni gond nélkül, szóval pályán nyugis volt. Viszont terepen iszonyatosan nagy menőkedve volt, ott rúgott bakolt stb. egyszer meg is indult velem. Ja, és iszonyatosan pattógos, kényelmetlen vágtája volt.

A másik pacinak kényelmes volt a vágtája, nem extrán, de jó volt. Ő viszont iszonyatosan szenzitiv volt, csak haladok ülhettek rá de ők is azért néha potyogtak. Nagyon nagyon ijedős volt. Meg vágtabeugratás mer eleve konkretan egy ugrás vagy bakolás volt neki. Viszont iszonyat bújos, kedves természete volt, tipikus az a ló aki odaüget hozzád üdvözölni, persze kaja reményében :)