Kezdőoldal » Állatok » Lovak » Ha régen elfogadott volt hogy...

Ha régen elfogadott volt hogy a lovaskocsit húzó lovat ostorral verték ma meg nem, akkor Mi volt annak az oka hogy régen nem tudták azt amit ma Igen hogy hogyan lehet ostorral való verés nélkül húzásra bírni a lovat?

Figyelt kérdés
2022. júl. 23. 05:33
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
100%
Ültem jó sokszor lovaskocsin gyerek- meg kamaszkoromban (ma talán egy ha van a községben), de nemigen láttam, hogy a kocsis erőből verte volna a lovat, inkább csak úgy jelzésként suhintott oda egyet, a ló meg se rezdült, vastag a bőre,talán nem is fájt neki. Egy eset volt amit láttam, de azt hagyjuk, nem szignifikáns.
2022. júl. 23. 05:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 A kérdező kommentje:
Én sok ilyet láttam a filmekben is meg élőben is és mondhatja bárki hogy az csak film nem hinném hogy nem volt valóságalapja.
2022. júl. 23. 06:12
 3/16 anonim ***** válasza:
100%

Figyelj. Először is egy film az csak film. Egy filmben semmi sem olyan mint a valóságban, minden el van túlozva.

Másodszor. Gondolj bele, régen egy ló egy embernek az egyik legfontosabb háziállata volt. A lovakkal tudtak megtenni nagyobb távolságokat, lovakkal tudták vitetni a holmijaikat. Éppen ezért megbecsülték őket. Nem verték halálra.

Harmadszor pedig. Gondolj arra, hogy egyébként régen minden más volt. Maga az állattartási kultúra. Szerencsére az ember kezd rájönni, hogy az állatok is érző lények, akikkel nem úgy kell bánni mint egy kapcaronggyal. Én 25 éves vagyok, de ha csak belegondolok hogyan tartottuk az állatainkat 15 éve gyerekkoromban, és hogyan most, hát elég nagy különbségek vannak. Pedig mi egy nagyon állatszerető család vagyunk.

2022. júl. 23. 06:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 A kérdező kommentje:
Olvasd már el amit írtam. Személyesen is láttam és filmen is. A filmek meg gyakran nem tükrözik a valóság brutalitását mert őket szabályok kötik. Nem tul régen viszont akár agyon is lehetett verni egy állatot következmények nélkül.
2022. júl. 23. 07:32
 5/16 anonim ***** válasza:
100%
Én falun nőttem fel. Nem egy embernek voltak lovai, de egyetlen egyszer sem láttam vagy hallottam, hogy egy is ütötte volna a lovait. Vagy megpaskolták a fenekét vagy a feje felett, füle mellett pattintottak az ostorral, de sose vertékbőket.
2022. júl. 23. 07:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
100%
Egy sztori jut az eszembe: idős, már elhunyt ismerős sorolta a bakon: gyerekkorában az apjáék egyszer bementek este télen a kocsmába, őt meg kint hagyták vigyázni a kocsira. Telt az idő, nagyon fázott, levette a lóról a pokrócot és magára terítette. Az apja úgy összeverte érte az ostorral, hogy az anyja azt hitte, hogy nem marad meg. Ekkora volt az "értékkülönbözet" a ló javára. A gyerek vagy lesz valami valamikor vagy nem, a ló viszont kenyérkereső érték, amire vigyázni kellett.
2022. júl. 23. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 A kérdező kommentje:
Ez megintcsak egy ellenpélda miközben a kérdés nem az ilyen helyzetről szól
2022. júl. 23. 08:08
 8/16 A kérdező kommentje:
(magyarul trollkodás)
2022. júl. 23. 08:08
 9/16 anonim ***** válasza:
100%
Én Erdélyben azt tapasztaltam, hogy a lovat csak akkor csapják, amikor nagyon muszáj. Például beleragad a szekér a sárba, dombon kell kihúzni egy szekér fát stb... Amikor már tényleg semmi nem számít, csak az, hogy előre haladjon, ne adja fel, ne álljon meg.
2022. júl. 23. 08:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
100%
Régen is tudták, csak éppen nem értek rá estig az erdőben ragadni a finomkodás miatt.
2022. júl. 23. 08:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!