Hatraléptetés és combravaló engedes?

Az Irányelvek I szerint:

A biztosan segítségeken, négy lábát egyenletesen terhelve egyenes vonalon álló lónak a lovas lábszárával és derekával azokat a segítségeket adja, amelyeket meginduláskor.

Abban a pillanatban, amint a ló előre akar lépni, mindkét szár könnyű felvételt végez, a ló kiképzésének előrehaladtakor csak kitart és ezáltal hátraléptet.

„Az előrefelé adott mozgásimpulzust hátrafelé engedi ki." A lónak hátrafelé való reagálása pillanatában a lovasnak kezén könnyítenie kell anélkül, hogy a ló szájával való érintkezést akár a legkisebb mértékben

is feladná. Semmiképpen nem szabad a szárat húzni. Mindkét lábszár ellentartva a ló oldalán fekszik és megakadályozza a hátulsó láb oldalra

kitérését.

Hátraléptetéskor a lovas ne üljön nehezen a nyeregben, hanem testsúlyát kissé felső lábszárára kell helyeznie - testsúlysegítség. Kerülnie kell azonban a felsőtest előrehajlását. A lovas egyenes felsőtesttel mindenkor képes arra, hogy leülve és derekát meghúzva, előrehajtó lábszár segítséggel és a kéz előremenésével a hátraléptetést befejezze vagy megakadályozza a hátrafelé elsietést.

A lovas leggyakoribb hibái hátraléptetéskor:

a lovat nem állítja fel korrektül, (hát igen, ez a félrefordítás bennmaradt az anyagban)

előrehajtó segítségek nélkül csak a szárral kezdi meg a hatra léptetést,

a has behúzása, sarok felhúzása,

a felsőtest előre dőlése,

az ellentartó segítségek hiányos alkalmazása, ezáltal a ló ferde hátralépése,

merev, nem engedő kéz,

túlságosan nehezített ülés.