Normális hogy így viselkednek a lovak?

Kb. egy hónapja kezdtem el részmunkaidőben dolgozni egy nagyobb lovardában lovászként, és teljesen le vagyok döbbenve, hogy viselkednek itt a lovak.

Bevallom, én a jóval falusibb/parasztosabb, hobbi szintű lovazáshoz szoktam, a kis, családias lovardákhoz, nem ilyen ipari méretű, puccos, 40+ lovas istállókhoz. Szóval lehet, hogy ez a probléma, nem tudom. Lehet, hogy az is baj, hogy az utóbbi 5 évben csak western lovakkal foglalkoztam, és ez pedig egy angol sportistálló.

Ez alatt az egy hónap alatt többször elgondolkodtam, hogy felmondok, mert nem érzem magam biztonságban ezek körül a lovak körül. Figyelmetlen, idegbeteg, büdös bunkó az összes.

Alig bírok bemenni a boxokba, hogy kivezessem őket a legelőre anélkül, hogy ne csipkednének vagy fejelnének szét. Ezzel nem is lenne gond, de annyira figyelmetlenek az emberrel, simán eltaposnának, ha útban lennék; rángatnak, nem lehet őket normálisan vezetni. Minden apró hülyeségtől frászt kapnak.

Múltkor az egyik belerúgott a boxajtóba, és annyira megijedt, hogy kirohant az ajtón, bakolt, ágaskodott, pont nem érdekelte, hogy engem éppen arcon rúg-e vagy sem…

Van, amelyik végigügeti az utat a karámig, ami csak annyiban probléma, hogy közben engem magával ránt, de kit érdekel, ha taknyolok? A lovat biztos nem.

Az egyik folyton harap, a másik simán idegből nekem ugrik, ha épp olyan napja van, a többiek még csak eltaposnának…

Most lehet, hogy én reagálom túl ezt a dolgot, de őszintén tényleg félek ezekkel az elmebajos lovakkal dolgozni, mert annyira kiszámíthatatlanul viselkednek (ezelőtt sose féltem a lovaktól, pedig rúgott is már meg, estem is már le, szóval nem tudom, mi van).

A lemozgatásról ne is beszéljünk. Mintha a milliós telivérek nem is ismernék a futószárat.

Lehet, minden istállós ló így viselkedik, mert nagyon várja, hogy kiszabaduljon a boxából az egész estés ácsorgás után, és túl sok az energia, vagy nem tudom, de nekem ez annyira szürreális.

Az első dolog, amit megtanítok egy ekkora állatnak, az lenne, hogy legyen figyelmes az emberrel. Tiszteljen már meg annyival, hogy nem lök félre, nem tapos meg, mert épp nem léptem el előle időben.

Most lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem az sem normális, hogy lilála rágja a kezem a ló, amíg rárakom a kőtőféket, ahogy az sem, hogy simán lerúgná a fejem, mert „jaj, uramteremtőm, megfújta a szél a fákat”.

Biztos túl vidéki vagyok, de eddig akármennyi kis családi lovardába jártam, lovagoltam akármit, simán be tudtam menni akármelyik lóhoz, tudtam vele dolgozni, vagy legalább fel bírtam kötőfékezni anélkül, hogy attól féltem volna: na, most vajon mitől fog agyf@szt kapni.

Mellesleg, nem azzal kezded csikóneveléskor, hogy hozzászoktatod mindenféle hirtelen zajhoz és mozdulathoz? Pont azért, mert zsákmányállat és félős? Pont azért, hogy ne járj úgy, hogy felrúg a csillagos egekbe, mert éppen leejtettél valamit?

Ez normális? Én vagyok túl falusi, vagy tényleg nem kéne így viselkednie egy lónak sem?

Vagy ennyire elszoktam az angol stílusú lovak vehemenciájától?