Mi a különbség a martingál és a kikötő között?

Martingált azért használjuk, hogy a ló ne vágja fel a fejét, ezáltal ne tudjon kibújni a zabla hatása alól.

Kikötőt általában fiatal lovaknál használunk, hogy segítsen megtalálni a támaszkodást.

Ha a frissen belovagolt, fiatal lovad üti lefelé a fejét, akkor ne is gondolkozz martingálban, kikötőben, gogban sem, a két utóbbit amúgy is csak futószáron szabad használni.

A lovad azért csinálja, mert még fáj a háta, nincsenek még megerősödve kellően az izmai, így próbálja kilazítani őket.

Futószárazd kikötőszárral, lovagold puha csikózablával, de minden segédeszköz nélkül. Igyekezz tágabb keretben lovagolni őt, előre-lefelé, törekedj arra, hogy a ló nyúljon a zabla után. Ezzel tanítod meg arra, hogy elengedett háttal menjen lovas alatt és ez az első lépés a problémátok megszüntetése felé.

Az edzés második harmadában kezdd finoman összeszedni és szárra állítani a lovat, de ne kérj tőle túl sokat, könnyű támaszkodás most még elég. Lovagoljatok átmeneteket, nagykört, átváltást, átlóváltást, kígyóvonalakat lépésben és ügetésben. Kevés vágtát kérj tőle, azt is könnyített ülésben. Az edzés utólsó, levezető szakaszában ismét engedj tág keretet a lónak, úgy ügetgessen, majd lépjen.

Szépen, fokozatosan szabad csak nehezíteni a feladatokat, hosszabbítani az edzési időket, hogy az izmai hozzászokjanak a munkához és az egyensúlyát is megtalálja.

Terepen, ha lehet, hetente kétszer is lovagold, könnyű ügetésben, tág keretben, keveset vágtázhattok egyenes vonalon, könnyített ülésben, jó talajon.

Ha helyesen lovagolod, a probléma meg fog szűnni.