Kissé megalázónak érzem, hogy csak futószáron engednek lovagolni. Ekkora pancser lennék?

Már egészen kicsi korom óta lovagolok, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. 3 éve elkezdtem rendszeresen járni, aztán egy rossz oktató miatt kihagytam egy évet. Most újra elkezdtem lovagolni. A nagy szünet előtt már vágtáztunk is, jó néhányszor voltunk kint terepen. Most, hogy megint belevágtam, már vagy fél éve megyek csak futószáron, néhányszor engedtek el pár körre, aztán futószáron megint ügetgetés, jól van, sétáljunk, torna... Szinte előröl kezdtünk mindent. Nem egyszer volt, hogy az oktató elment valamiért a pályáról, engem kint hagyott egyedül, hogy maradjak ott, akkor mindig kihasználtam a kis időt, és vágtáztam egy jót. Többször célozgattam már, hogy egyedül szeretnék menni már, de hogy az ráér még... Szörnyen idegesítő, és rossz. Még lepucolni sem engedi a pacit, nehogy valamit rosszul csináljak. Nem tudok semmi kapcsolatot létesíteni a lóval, csak alám adják, aztán elveszik alólam, és kész. Akikkel együtt tanulok, már réges-rég vágtáznak, osztályban mennek, meg minden, pedig ők nem is lovagoltak azelőtt. Jól tudja az oktatóm, hogy 2 évet lovagoltam már. Miért kell még mindig futószárazni? :( Lehet, hogy hü.lyén hangzik így, meg csak picsulás, rosszul írtam valamit, stb, de ez engem akkor is nagyon nyom belülről.