Kialakulhat még jó kapcsolat?

A lehető legkomolyabban:

Nem fog, és ezt kőbe is vésheted. Ne verjük át magunkat, az ember nem változik meg könnyen. A lovas hiába állatathatja magát azzal, hogy majd parelli, meg monty csodát tesze, de az igazi probléma mindíg is az ő labalis személyisége volt, és marad is. Nem fogja tudni megtagadni önmagát segítség nélkül, mertha képes lenne rá, már meg tette volna. De nem tudja. Ez nem olyasmi amit puszta elhatározással meg lehet változtatni, ennek megoldásához javasolt pszichológushoz fordulni, mert ez tisztán lelki, és nem lovas gond! Vagy kutyát venni, mert azok ugye hízelgésben sokkal jobbak...

Egyáltalán nem értek egyet az előző hozzászólóval, de bármilyen ellenszenv nélkül elmondanám a saját véleményem:

Látszik rajtad, hogy nagyon megbántad, amit tettél, szereted a lovadat, de félreléptél, ez megesik. Inkább örüljünk neki, hogy észrevetted magad, és most természetes módszerekkel igyekszel kiköszörülni a csorbát.

Valószínűleg nagyon sok idődbe, és türelmedbe fog kerülni, hogy teljesen a bizalmába férkőzhess, hiszen a lónak rettentő jó a memóriája, és olyan mozdulatokra, pillanatokra, érzelmekre is emlékszik, amiket Te már rég elfelejtettél.

Ezek ellenére azt mondom, LEHETSÉGES! :)

Ha valóban megváltoztál, és a másik oldalról közelíted meg a dolgokat, és mielőtt elvárnád, hogy Ő megbízzon benned, TE fogsz benne megbízni feltétel nélkül, csodálatos dolgokra lehettek képesek együtt.

De ehhez tényleg az kell, hogy ezentúl adj neki választási lehetőséget. Azt mondod neki, hogy nem muszáj téged választania, de ha veled marad, a barátod lehet.

Hidd el nekem, hogy téged fog választani :)

Természetesen ismétlem, ehhez idő, energia, türelem kell, de őszintén remélem, hogy sikerrel jársz!

Minden jót

Szerintem először hagyd a parellit meg a csatlakozást, meg ezeket.

Haragszik rád, dühös, és sértődött. Szerintem amit írtál, hogy csinálsz, az jó. Menj ki hozzá minden nap, vigyél neki valami nasit, csutakold le, menj ki vele futószárral, és hagyd legelni, ülj le mellé. Ne közvetlen mellé, hanem futószár távolságba kábé. Szerintem ne piszkáld egyelőre, csak legyél vele. Ha kint van egyedül karámban, akkor is menj oda, csak ülj le, akár olvass, vagy valami. Érezze, hogy vele vagy, és hogy sajnálod. De ne lógj rajta folyamatosan, ne nyúzd meg simogasd. Hagyj neki teret, hogy lássa, hogy megvárod, hogy megbocsásson.

Én így csináltam a lovammal, és első találkozásunk után nagyjából másfél hónappal simán ültem rajta kint a legelőn, vagy bárhol. Nem kötöttem ki, jött utánam, ha szabadon engedtem, nem ment el. Elém jön, és baktat utánam. Tény, hogy ő nem haragudott, de vadidegen voltam neki.

Szóval szerintem időt hagyj neki!!!

És sok sikert!

saját tapasztalat: hoztak egy 4 éves mént. felült rá a lovász, leesett, felült rá az edzőm, leesett, felültettek rá, kicsit táncolgatott alattam, sunyított, rugdosott, de egy órás edzés alatt fennmaradtam. mindig közömbös volt mindenkivel, de ez után az edzés után elfogadott engem, beengedett a boxba, odabújt(!!!), együtt aludtunk, egy idő után együtt (de még csak egyedül) vágtáztunk a mezőn, ha kovács/orvos jött, nekem is ott kellett lennem, mert csak akkor nyugodott meg. szépen lassan elkezdtem hozzászoktatni a többi emberhez (mert mégiscsak lovasiskola) és már egész jól ment. egyszer futószáraztam, mikor kiszöktek a pónik. mindenkinek kellett a segítsége, mert kevesen voltunk, így aztán kikötöttem és otthagytam. mire visszaértem már a távolból láttam hogy nincs kikötve, gondoltam a kis tudatlan csikó elkötötte magát és csak mosolyogtam, de azért siettem. a baj az volt, hogy a lovász (akivel nem volt kibékülve) hamarabb ért oda, mint én és a ló neki ment, ő megfogta és megverte (szárral csapta a nyakát és az orrára is csapott). a ló ágaskodott, nyerített, én üvöltöttem, hogy hagyja abba, futottam és sírtam. mikor oda értem közéjük álltam és elkezdtem üvölteni a lovásszal. aznap már nem tudunk többet edzeni mert a ló teljesen elszomorodott, elszégyellte magát és csak bújt hozzám, mintha azt mondaná ,,te ugye szeretsz még?". könnyes szemmel visszavittem a helyére, mondtam apának, hogy menjen haza én ma kint alszok vele. az örökmozgó kanos kis csikómnak mindentől elment a kedve. csak lehajtott fejjel lefeküdt a boxába, melléfeküdtem és egész éjszaka beszéltem hozzá és simogattam. másnap ráültem és szépen ment, viszont mikor ráültettem egy kislányt és érezte, hogy nem én vagyok egyből elkezdett hisztizni és bakolni. azóta is csak én lovagolom mert mást nem fogad el. újra elkezdtem az emberez szoktatását de nem jutottam semmire. nem hagyom, hogy kiheréljék, de sosem lesz már belőle iskolaló.

amúgy ez a lovász az egyik legjobb ember, akit ismerek csak évente egyszer eldurran az agya.