Melyik jobb? Angol stílus, vagy parellizés?

Ha engem kérdeztek (és mivel én írtam ki a kérdést, ezért illik egy saját véleményt mondanom) láttam én már Parellis lovast (nem is ismeretlen a lovasok között), aki jól meggyepálta a lovat, és angol stílusban lovaglók közt is előfordult már hasonló, ahogyan ezeknek az ellenkezője is. Az is nagy igazság, hogy noha elvileg a természetes lókiképzés sokkal lóbarátabb módszer, de a klasszikus lovaglók között is vannak, akik egy hihetetlenül szoros kapcsolatot tudnak kialakítaniuk a lovukkal. Kis taknyosok és laikusok hangoztatják, hogy aki zablával lovagol, az lókínzó, de emitt meg észre sem veszik, hogy ők se különbek, csak épp a szájuk nagy. Nincs ellenemre a parellizés, hiszen én is belekezdtem, már csak a lovam végett is, de azt büszkén kijelenthetem, hogy az nélkül is tökéletesen szinkronizáltunk a lovammal. Mégis kicsit bosszant, amikor egy laikus (mert ezzel a feltevésével igencsak annak állítja be magát) azzal jön, hogy állatkínzó vagyok, mert egy egyszerű csikózablával lovagolok. Az edzőm kis híján gyilkolni tudott, ha kemény kézzel fogtam a szárat még kezdő lovasként, úgyhogy nagy gondot fordított arra, hogy puha kezem legyen. Amúgy sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet pl. egy csődört csak egy nyakkötél segítségével lovagolni.Ha az is rajta, de a biztonság kedvéért még a kantár is fenn van, ha a helyzet úgy hozza, akkor tudjak rá kellően reagálni. Van egyik és másik felén is aki hibázik, akarva, vagy akaratlanul. Egy hobbilovas tőlem lovagolhat kantár nélkül, de egy versenyen a pontosság miatt elengedhetetlen a zabla. Mivel nem vagyok egyik oldal ellen se, ezért én amolyan parellis-aklasszikus lovas vagyok.