Vélemények a segédszárakról?

A lovagláskor használt segédszárak általában a lovas tudásának hiányosságait leplezik. Nem lehet mindenki nagy rutinnal rendelkező, kiváló lovas, így én néhány esetben elfogadhatónak tartom bizonyos segédszárak átmeneti használatát.

Kezdő lovas lovára, amíg nem tanulta meg a kezét nyugodtan tartani a ló szárára segítséget jelent egy megfelelően csatolt fix vagy gumis kikötőszár. Ugyan ez igaz futószárazásra is: Dallos Gyula szerint kikötőszár nélkül futószárazni szakmátlan.

A weiroter olyan segédszár, amivel könnyű visszaélni. Csak tapasztalt, rendkívül puha kezű lovas használhatja és amint engedett a ló, abba kell hagyni a használatát. Ennél nehezebb használni a thiedemann szárat, amivel nem lehet a szártól függetlenül utánaengedni. Nagy kísértés a gyenge lovasok számára a használata, mert azt hiszik, ha bizonyos keretbe kényszerítik a lovukat azzal minden meg van oldva.

A gouge a szár fölé kerülést akadályozza meg, futószárazáskor nyújthat segítséget az elengedtetési szakaszban.

Minden segédszárról elmondható, hogy megfelelően, a szükséges ideig használva segítséget jelent, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy igazi lovas nem éri be a használatukkal, hanem megtanulja nélkülük is megoldani a lova problémáját.

Én a magam részéről soha nem használtam a gumis kikötőszáron (futószárazáshoz) és a csúszó martingálon kívül semmit. Mindent meg lehet oldani segédszár nélkül is, csak akarni kell tanulni.

Csikó belovaglásakor a kikötőszár szerintem elengedhetetlen, természetesen a megfelelő hosszúságúra állítva, hogy a csikó megtalálja az egyensúlyát, és merjen a zablára, később a lovas kezére támaszkodni.

Olyan idősebb, belovagolt lovaknál, akik nehezen támaszkodnak - volt ilyen lovam - használtam különböző segédszárakat (pl: weiroter), de mivel az közvetlen kapcsolatban van a lovas kezével, ezért tényleg csak tapasztalt lovasnak való. Ha a lovas kezdő, vagy nincs nagy rutinja, vagy ilyen jellegű problémával még nem találkozott és nem tudja megoldani, mindenképpen a kikötőszárat ajánlom, természetesen megfelelő hosszúságúra állítva, hogy ne okozzon a lónak kényelmetlenséget, hiszen akkor nem hogy segítünk, hanem rontunk a helyzeten.

Én martingált is csak akkor hsználok, ha muszáj, illetve ugrómunkához majdnem mindig. Egyébként igyekezzünk mindenféle segédeszköz nélkül megoldani a problémákat, mert az ember már csak olyan, hogy hajlamos hozzászokni a mechanikus segítségekhez (itt: segédszárak) és azt is elfelejteni, amit addig tudott...