Ilyenkor mivel tudom "lehűteni" magamat?

Egyszerűen el kell fogadnod hogy nekem most MÉG nincs lovad.

Nekem is majdnem az összes barátnőm előbb kapott/vett lovat, mint én. De tudtam hogy egyszer sikerülni fog, és sikerült is.

Addig meg örültem az ő örömüknek, ők meg természetesen megengedték h az ő lovukra is felüljek néha :)

Az igen! -.- Komoly dilemma...xD

az baj, hogy akkor ennyi erővel féltékeny lehetnél az összes lovasra akinek van lova. Én is féltékeny lehetnék az összes lovasra ugyanis az összes barátnőmnek van lova. Van amelyiknek kettő is. Azért nem tudom megérteni a problémád mert hülyeség. Túl nagy feneket kerítessz ennek. Valszeg 12 éves max és így megértem a problémád ugyanis ilyenkor vannak a legtöbb féltékenységi harcok a kislányok között. Egyszerűen csak fogadd el, hogy nekik van neked nincs. "Minden csoda három napig tart" szokták mondani. Egy idő után úgy se lesz akkora nagy cucc, hogy lovuk van, bár nem értem miért is az, ha valakinek az van.

Én 9 éve lovagolok és másnak ha pénzben úsznak a szülei már vesznek lovat. Csak mi nem úszunk pénzbe. Ezért én a saját pénzemből LOVAGOLOK. A szüleim heti egyre adnának pénzt de még néha ezt se tudják megadni. Ezért nem értem ezt a kicsit beképzelt kérdésed, ami számomra nem szomorúság hanem felháborodás, hogy mi az, hogy nincs egy több százezres lovam?? Szánalom.

Mi az, hogy ettől nem fogsz tudni embert szeretni?? -.- Na ne ess már át a ló túloldalára. Kicsit túlzásba viszed nem érzed??? És én szerinted nem érzem magam szarul amikor mindenkinek van lova és a szüleik minden nap tömik őket új lovas cuccokkal? A nyeregalátétektől, a lótakaróktól, a széthagyott ínvédőktől már férni se lehet. És állandó lovas csak az akinek lova van + én (aki a saját kis pénzéből lovagol). És nem érzem magamat szarul. Mert tudom, hogy képtelen lennék akkora felelősséget a szüleimre hajtani ha valami baja lenne a lónak én nem tudnám kifizetni. Ha valami baja lenne, semmit se tudnánk tenni. Elég nagy felelősség egy ló. Csak te ezt még nem fogod fel.

Barátnőm 2 év alatt 2 lovat temetett el. De most megint vette egyet. Persze lelkileg nagyon ki volt, de nem adja fel, kitűzött célokat, pl azt, hogy ő most ugratni szeretne, minél eredményesebben és ehhez ő mindent megtesz, diák munkát vállalt, abból vette meg a lovát, illetve abból is fizeti a bértartását és az edzéseket.

Akárhány lovat is veszítesz el, az emlékeidet nem veheti el senki.

Te is állíts fel célokat és küzdj az elérésükért. Persze ne egyből bajnok akarj lenni, hanem lépcsőfokokban gondolkodj. Pl legyen jó az ülésed, aztán önálló lovaglás, aztán kisebb akadályok átugrása, első oxer és így lehet menni tovább.

Persze ehhez kell egy jó lovarda és egy olyan edző, aki támogat és segít.

Irigykedni meg nem szabad arra akinek van lova. Sajnos nem engedheti meg mindenki magának, de nem szabad csüggedni. Az hogy meg milyen szinten állsz az megint magánügy, vannak akik 40 évesen kezdenek lovagolni, szóval nem vagy semmivel se lemaradva.