Hogy kell szabályosan a szárat egy kézbe tartani? Angol és western stílus is érdekel. Westernnél úgy kell két kézben tartani mint az angol stílusnál? Ha nem, hogyan?

Angol: (google első találata! xD) [link]

Western:(normálisabb.. )

[link]

[link]

8:43-as vagyok kis leírás wesco

Mi is az a western lovaglás?

A western lovaglás leginkább még abban az országokban honos, ahol a lovakat még mindig szarvasmarha terelésre használják, mint Amerikában, Argentínában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrika egyes részein.

De egyre többen követik más országokban is, hiszen minden lovas szereti a könnyû, kiegyensúlyozott, érzékeny ló lovaglásának élményét és mindenki szívesen próbára teszi tudását a western lovaglás fogásainak elsajátításával.

Amerika a western lovaglás hazája. A lovaglás a korai úttörõk számára elengedhetetlenül fontos volt. Megélhetésük a lovaktól függött. A szállítás, az élelem, a vadászat és késõbb az óriási marhacsordák felügyelete mind-mind a lovaglással volt kapcsolatban. Kényelmesen kellett ülniük, hiszen hosszú órákat töltöttek a nyeregben. Ugyancsak szükségük volt olyan lovakra, amelyek gyorsak, készségesek, emellett nyugodtak és könnyen kezelhetõek voltak. Az azokban az idõkben elsajátított szakértelem – melyet a lónak és a lovasnak egyaránt meg kellett tanulnia – alkotja a mai western lovagló versenyek alapjait. A western lovaglásnál a szokásosnál hosszabb lábtartást alkalmazunk. A szárat egyik kezünkben tartjuk, a másikat szabadon hagyjuk, hogy a lasszóval elfoghassuk a marhát vagy lõhessünk, stb. A lovat fõként tartásunkkal és súlyunkkal irányítjuk, nem annyira a kezünkkel és a lábunkkal. A western lovaktól nem kívánnak semmilyen felizgatottságot. Ellazultan mozog, könnyed és kiegyensúlyozott módon, miközben a lovas úgyszólván lazán lógatva tartja a szárat. A szár súlya inkább segítségnek számít, semmint kapcsolatnak a ló szájával. A western lovagló versenyek mindent próbára tesznek – attól kezdve, hogy érzi a ló a lovasát, milyenek a képességei, a teljes reining-feladatoknál (reining a western lovaglás „díjlovaglása”), mennyire ügyes a marha kiválasztásában és irányításában és hogy mennyire tehetséges a versenyzésben a hordók között. A versenyszámban világ- és európa bajnokságokat rendeznek és számtalan regionális nemzeti sporteseményeken lehet versenyezni.

Sok western lovas komoly nevet szerez magának a sportágban. A lovagló stílusok mellett „vadnyugati” jártasságokat is gyakorolnak, például a lasszózást, az ostorpattintást, a kés és a fejszedobálást, a pisztoly és a puskapörgetést. A western nyeregben még a legtartózkodóbb lovas fantáziája is meglódul.

A western lovaglás lova

Minden ló gyakorolhatja a western lovaglást, de nem mindegyik rendelkezik megfelelõ vérmérséklettel és tulajdonságokkal a western stílusú versenyekhez. Az amerikai quarter horse népszerû a versenyek körében, gyorsasága, állóképessége, intelligenciája, fürgesége és örökölt „marhaérzéke” teszi sikeressé. Más amerikai fajták, mint az appaloosa, paint és a pinto is gyakran használatosak, de bármelyik ló rávehetõ a western lovaglásra, amely természetes egyensúlyérzékkel és fürgeséggel rendelkezik és megtanítható, hogy érzékenyen reagáljon a súly és a tartás segítségeire és amely kezesen reagál a szokásos angol stílusú lovaglás kéz és lábtartásaira.

Megkívánt szakértelem

Mint a lovasnak, jó egyensúlyérzékkel és kellõ türelemmel kell rendelkeznünk, hogy összhangot teremtsünk a lovunkkal. Ezáltal minden utasításunk láthatatlannak tûnik a nézõk számára. Jó kondícióra és kitartásra van szükségünk, ha jártassá szeretnénk válni a marhakezelés fortélyaiban. A legtöbb bemutató western kategóriában megkövetelik a lassú és sima ügetést és a vágtát. Ezeket a járómódokat a lovas kényelméért fejlesztették ki, és azért, hogy csökkentsék a ló lábainak és izületeinek kopását, sérülésének veszélyét. A legtöbb lovas sportágban a lovat arra edzik, hogy járómódjaiba vigyen rugalmasságot és a lépteit emelje, de a western lovaglásnál a lépések simák és laposak, a megszokottnál kevesebb a térd és csüd használat. Más kategóriák megkívánják, hogy a ló megtanuljon különbözõ western mozgásokat, a félfordulatot (180 fokos gyors fordulás), a forgást, a piruettet (360 fokos átfordulás), az oldalazást, a hátralépést és egy csúsztatott felvételt (csúsztatott megállást) és az ugrásváltást.

Forrás: A lovaglás gyakorlati kézikönyve

A lovas és a ló kiképzése

A westernló kiképzésének az a célja, hogy egy olyan lovat kapjunk, – legyen az Quarter Horse, Paint Horse, Appaloosa vagy más lófajta – amely minimális segítségadásokkal, hosszú száron lovagolható. Ehhez a lovas korrekt ülése elengedhetetlen. Kíméletes alapkiképzés során a lónak megtanítják, hogy minimális, jelzésszerû segítségekre reagáljon. A lovat megtanítják arra, hogy hosszú száron egy nyugodt, állandó iramot tartson fent. A szárakat csak korrigálásra használják, és amint a kívánt eredményt elérték, azonnal utánaengednek. A lónak tarkóban átengedõnek kell lennie, és meg kell hajolnia.

A westernlovaglás alapvetõen a segítségadásokban különbözik a klasszikus stílustól. A klasszikus lovaglással ellentétben a western stílusban rendszerint a segítségeket (pl. szár-, testsúly-, hangsegítség) csak rövid ideig és egyszer kapja meg a ló, és mindaddig követi azt az utasítást (pl. vágtába való beugratás) további segítségadások nélkül, amíg meg nem kapja a következõ segítséget valami új feladat elvégzésére. A hang nem csak dicséret vagy utasítás lehet, hanem mint segítség is különösen fontos szerepet játszik.

A fent említettek azt jelentik a lovas számára, hogy kezdettõl fogva nagy hangsúlyt kell fektetni a helyes ülés elsajátítására, hogy a lovát finom segítségadásokkal tudja lovagolni. A klasszikus lovaglással ellentétben a western stílusban a lovas ülése nem aktív, hanem passzív. Továbbá a lovasnak meg kell tanulnia egyensúlyban ülni a lovon. A száraknak lazán lógniuk kell, amelyet sok lovas ösztönösen kapaszkodásra használ helytelenül.

A westernlovaglás ideális a szabadidõlovasoknak is, mert itt lehetõségük nyílik arra, hogy feszültségek nélkül, nyugodtan lovagoljanak a szabadban. Hosszú száron lassú ügetésben vagy vágtában a lovasnak lehetõsége kínálkozik arra, hogy a kényelmes western nyeregbõl a természet szépségeit élvezze. A westernló kiképzése a kölcsönös bizalmon alapul, amely során az ember a „helyes utat megmutató” szerepét kell hogy jelentse a ló szemében. Úgy kerülhetünk közel a lóhoz, ha felismerjük félelmeit. Ha a lovat partnerként tekintjük és tisztességesen bánunk vele, az ún. „horsemanship” a félelmeket csökkentheti, és a bizalmat építheti.

Forrás: westerninfo.hu

westernben én annó vagy szemből egymásra fektettem a szárakat, és marokra fogtam, egy kézben. vagy két kézben úgy mint angolban. Sajnos nem tudom mi a szabályos, nem tanítottak.

Angolban amikor fél kézben fogom (kengyekállítás, vagy ilyenek, akkor is marokra, átfektetve egymáson a két szárrészt)