Egy kezdő lovas mikortól lovagolhat pálcával? Ill. mikor, hol tilos használni?

A pálca nem büntetőeszköz hanem segìtségadásként szolgál.kezdő lovas pontosan ezért nem is használja mert nem tudja mire kell.osztályba lovaglás során vagy ha magán órát veszel az edző megtanítja neked mire ,mikor,hol ,hogyan használd.

kezdőknek értelmes ember nem ad kezébe pálcát mert az büntetés céljából használná és elég neki megtanulni a szárat rendesen fogni meg helyesen ülni a nyeregben.

Egyes helyeken sajna láttam olyat, hogy az oktató arra tanítja a lovast, hogy ha a ló nem megy, vágjon alá egy isteneset izomból, és meg van oldva a kérdés, akkor is, ha a ló a lovas hibájából nem megy egyébként... A jó oktató mindig szól, ha látja, hogy pálcáznád a lovat, de igazából nem a ló hibája, mert akkor a pálca egyszerű büntetésként szolgálna a kezedben.

A célja az, hogy a segítségeket finomítsd, egyértelművé tedd a ló számára, mindig segítség, esetleg figyelmeztetés, de soha nem büntetés (ha egyszer véresre vered a ló seggét vele, hogy várhatod tőle, hogy utána engedelmesen reagáljon, ha segítségképp akarnád kocogtatni a farát?), illetőleg a hosszú pálca segítségével olyan pontokon is elérheted a pacit, ahol a csizmád már nem, ezáltal kezdetben, amíg a ló esetleg nem teljesen érti, mit szeretnél, használhatod, egyértelműsíteni a kérdést vele.

A csizma segítségek nyomatékosítására kell.

Ha zárod a csizmád és a ló nem reagál rá, akkor nem az a megoldás hogy elkezdet esze veszetten rugdosni, hanem oda pöccintesz neki pálcával. A rugdosásra egy idő után immúnissá válik, amitől kemény lesz az oldala(ezt nem szó szerint kell érteni, egyszerűen csak azt jelenti hogy nem fog reagálni semmi féle csizma segítségre).

Ha viszont pálcával kap egyet amikor nem reagál, akkor össze köti a két dolgot, tudni fogja hogy ha a csizmára nem megy előre akkor fájdalom következik, amit ha el akar kerülni mennie kell(ú.n: Pavlovi-reflex).

Ám, ha ész nélkül pálcázva van akkor arra is immúnissá tud válni, ezért fontos hogy jó időben, és tényleg ne csak "simogatás" legyen hanem egy határozott csapás. Valamint egy nagyon fontos szabály: a pálcát ön magában tilos alkalmazni! Csak és kizárólag csizma + pálca kombináció a helyes. Így fogja csak igazán megérteni a ló hogy kapcsolja össze ezt a kettőt.

Van egy úgy nevezett: "csizmára állítás" feladat, ami annyit takar hogy a lovat a lehető legérzékenyebbé tesszük a segítségre. Ennek végrehajtása és ellenőrzése:

Csizma zár-> ló fokozza az iramot, szuperek vagyunk a ló csizmára van állítva.

Ám, zár a csizma-> ló semmi változást nem mutat->pálca+csizma-> a ló fokozza az iramot-> dicséret-> vissza vétel. Ezt egészen addig ismételni kell amíg a ló nem kezd előre menni már a legapróbb csizmára is. Fontos a dicséret és az is hogy csak a dicséret után vesszük vissza a lovat.

Idomításnál ajánlott a hosszú (díjlovagló) pálca, ugrásnál a rövidebb az előnyösebb, a ló vállára csapva megadja az utolsó löketet a lónak, az elrugaszkodáshoz.

Egy kezdő lovas az osztály lovaglás megkezdésekor kap pálcát a kezébe.

Mondjuk az a legjobb, ha a kezdő lovas nem osztályba lép, hanem egyénileg halad tovább szabadszáron,és legfeljebb az átmenetnél (futószárról szabad szárra) kap egy felvezető lovast maga mellé az első pár alkalom erejéig, mert az sokat segít.

A másik, csizmára érzékenyítéshez nem pálcát használunk, hanem egyre erősödő csizmasegítséget, és a ló egy idő után megjegyzi, hogy ha nem indul el a finom segítségre, akkor ez a csizma egyre erősebbé válik. Nyilván ha még így sem reagál, akkor lehet figyelmeztetni pálcával, de az a jó, ha erre nincs szükség.

Önmagában amúgy semmilyen segítség sem létezik, sem a csizma, sem a testsúly, hang, szár, pálca, semmi.

Az elég hiba, ha az elugrási pontot adja meg ugróban a pálca, és minden akadály előtt azzal jelzel, egy kevésbé toleráns ló a harmadik pálya után úgy leteszi a lovasát, hogy öröm lesz nézni.

Nem írtam hogy minden egyes akadálynál rá kell csapni a lóra, csak időnként, figyelmeztetés céljából. De mondjuk én láttam már olyat is hogy a ló fáslija alá sörös kupakot tesznek, ugrás előtt meg pálcával jól rá vágnak hogy emelje magasabbra a lábát.

A csizmára állítást nekem az edzőm így tanította, a második csizma mindig pálcás.:)

A sörös kupak elég bevett gyakorlat, mert keményen fáj a lónak, ha azzal üt egy akadályt, és legközelebb nyilván pánikszerűen próbálja elkerülni ezt, és vagy meg se ugorja az akadályt (kitér vagy satufék), vagy túlugorja, mint egy csikó. Nyilván remek megoldás, aki így lovagol, annak beágyaznék pár söröskupakot a seggébe azért.

Az elugrási pontot a csizma adja meg, a jól idomított lovat nem kell minden x. akadálynál figyelmeztetni, mert tudja, mi a dolga, az ugrómunkát épp csak megkezdő lónál előfordulhat, hogy problémásabb a dolog, de azt hiszem, két éve láttam olyat, hogy rajtengedélyen a kislányka minden ugrás előtt elkezdte izomból csapkodni a lovat (az első akadályt a ló megtagadta, másodszorra megugrotta így), kb. az akadály felén a paci letette a lovast az akadályra, és elsétált... De az egész végig lovas hiba volt, már az is, hogy elsőre a ló azt mondta, hogy ő ezt nem (nagyon közel értek, mikor ugrani kellett volna, valószínűleg szüggyel tarolja a ló úgy, ezért nyilván azt mondta, hogy ő ezt nem, és befékezett, majd kioldalazott).