Mit csináljak, ha menős a lovam? Hogy lehet így idomítómunkát csinálni?

A jól idomított ló ha szárat kap, előre-lefelé megy, és nem gyorsul, hanem lassul, ha az előrehajtó segítség is megszűnik, akkor megáll. Nekem ügetőm van, nála se volt könnyű mise mindez, szinte teljesen elölről kellett kezdenem vele a kiképzési skálát.

A másik, mindig legyen feladat, amit csinálnia kell. A gyorsulás a feladat elől való kitérés.

Kezdetben legyen rengeteg kézváltás, még több átmenet, sok ív, állítás, hajlítás, a ló legyen szépen ellazulva. Ha rohanni kezd, vedd fel, akár léptesd hátra. Ne húzzon a szár, próbáld meg mindig testsúllyal felvenni először, a szársegítség pedig fokozatos legyen, a szinte észrevétlenből egyre erősebb, rá fog jönni, hogy ha reagál a kicsire, akkor nem lesz erősebb, durvább.

Heti egy terep jót tesz az agyának, ne egyedül menj ki vele kezdetben. Ha elragad, kér tőle nagykört, amit kezdj el szűkíteni.

A másik, az enyém is kezdetben elég sokat bakolt, főleg ha tele volt (ridegből hoztam bokszos tartásba, az elején minden nap tele volt...), meg kellett futószárazni az elején picit, mára már ha áll 1 napot (pihenő, bármi), akkor is nyugodtan ráülhetek, nincs vele gond. Ilyenkor tombolhat 5-6 kört, de mindig csak pár környi lépés után, utána kezd fegyelmezni, mert a telivér nem kitombolja magát, aztán jól van, amíg nem nyugodott le az agya, addig egyre inkább belelovallja magát a dologba (nálam így volt az ügetőnél), és megy, amíg bírja...

Egy jó edző amúgy tud segíteni, mondjuk attól függ, merre vagytok, hogy tudok-e ajánlani ilyet.

Én kezdetben úgy csináltam, hogy rendeztem a lépést, ha az már megvolt (közben voltak lépés-ügetés átmenetek), akkor jött a lényegi ügetőmunka. Ha ott elkezdett sietni, egyből lépés, hátralépés, lépés, ügetés. Amíg ez nem ment, nem is vágtáztam vele, mert csak rendezett ügetésből lesz rendezett vágta. Ahogy haladtam az edzéssel, úgy sűrűsödtek a feladatok, amik lekötötték az agyát, tehát volt mire figyeljen. Mikor már minden szép és jó volt, akkor jött a vágtabeugratás, ha ügetésfokozással reagált, felvettem, kezdjük újra, mert ebből nem lesz szép vágta. Ekkorra a ló mindig szépen ellazult, stb., tehát magát a feladatot meg tudta csinálni, bármit is kértem tőle akár vágtában, akár másban, tehát bármi hiba jött elő, az bennem vagy benne volt keresendő. Minden edzés végén volt egy kis vágta, de volt, hogy csak beugrattam, felvettem, és rengeteget fegyelmeztem, helyette inkább tolódásokat tanult, oldaljárásokat, sok új patanyomfigurát, miegyebet (csak terepen volt használva, mielőtt hozzám került), ugrás közelébe se vittem, amíg nem lehetett stabilan vágtázni vele, mert az ugrás alapja, hogy tudsz ugrásváltást, akár akadály felett is lábsorrendet cserélsz, ha kell, a vágtaugráshosszt tetszőlegesen nyújtod vagy rövidíted, az elugrási pontot Te adod meg, és éppen ezért mindig előre is tudsz kalkulálni, nem úgy rohan oda a ló, ahogy épp tetszik, stb., mert máskülönben az egész életveszélyes lehet.

Ha nagyon elsiet, vagy épp, hogy nagyon tötymörög, az általában a feladat elől való kitérés, ha csak pályán bakol, én akár még azt is annak tekinteném.