Mit gondoltok az egygazdás lovakról?

Egy egygazdás ló másik gazdát is meg tud szokni, előbb-utóbb rájön, hogy most már ő a gazdi, és őt szereti, nincs ezzel gond. Az ilyen lovak viszont nem annyira jók például lovasiskolába, megviseli őket, hogy mindig más a lovasuk, nem tudnak senkihez kötődni. Viszont a gazdájának sokkal jobban teljesít, mint másoknak, mert szereti, többet tesz érte.

Nincs olyan, hogy egygazdás ló, csak pancser gazda aki semmit nem tud az idomításról.

Egygazdás ló van. Vannak olyan lovak, akiknek kell, hogy kötődhessenek valakihez. Más lovasok alatt is elmennek, semmi köze annak az idomításhoz, de kötődnek valakihez, olyan dolgokban mutatkozik az meg, hogy neki pl felmegy a lószállítóra elsőre, míg más embernek többszöri próbálkozásra csak, vagy neki hívásra odamegy a karámban. Ez az ember nem feltétlen a tulaj vagy a lovas, csak valaki, aki sokat foglalkozik a lóval.

Bizonyos esetekben nincs gond belőle, ha mondjuk valaki egyedül tartja a lovat, úgy értem nincsen családja és egyedül foglalkozik vele. Bár ilyen esetekben általában automatikusan egygazdás lesz a ló. De ha több ember is megfordul a ló körül, mint a te esetedben, akkor nyilván nem ártana tenni ellene valamit. Egyébként az én lovam is eléggé egygazdás, de ő egy angyal, nem bánt senkit, csak másoknak sokat kell vele küzdeni mire megcsinálja azokat a dolgokat amiket nekem pöccre csinál. De ez még szerintem a nem vészes kategória. :) Egyébként néhány ló alapból hajlamosabb csak egy emberhez kötődni, az én lovam is ilyen volt szinte mindegyik régi gazdájánál (oké, nálam ötször annyi időt töltött már, mint másnál.)

Az én lovam egy angol telivér, kilencéves herélt, lovardából vásárolt ló. Ahová jártam lovagolni, ott volt ő is, nagyon sok időt töltöttem vele, mindig megvártam, ha mások lovagoltak rajta, utána leápoltam, kivittem legelni, napi 2-3 órát foglalkoztam vele, és nagyon megszerettem. Három évig lovagoltam, de a harmadik év közepén el kellett mennem fél évre külföldre, így nem tudtam kijárni sehogy. Mikor visszajöttem, rá sem ismertem arra a kedves kis heréltre, sunyított, mikor nyergelni akarták, rúgott, ha valaki a hátsó lábához nyúlt. Eleinte velem is ilyen volt, de egy-két hónap múlva már újból 'együtt' voltunk, és mikor megnyertünk egy díjugrató versenyt, az edzőm felajánlotta, hogy vegyem meg. Csak nekem akarta eladni, én pedig megkaptam a 21. születésnapomra. Azóta csak én lovagolom, és sokkal jobban teljesít, mint eddig bármikor. Szívét-lelkét beleadja a munkába, vágtázva jön elém, amit másokkal sosem tett meg. Nagyon örülök, hogy megtaláltam, bár bánom azt a fél évet. Szerintem jó dolog, ha a lovad téged szeret a legjobban, Vagány (a lovam) alattam megy a legjobban, tényleg látszik rajta, hogy értem mindent megtenne. Nem akarok az eladás lehetőségére gondolni, a szüleim szerencsére támogatnak mindenben, a főiskola pedig közel van a lovardához, 10 perc busszal, a mindennapi érintkezés garantált.:)