Nem megy egyedül terepen, mit csináljak?

jaa :D

nem is néztem. bocs.

Ha egy konkrét pontnál van, akkor próbálj ügetésben áthaladni, a legrosszabb, ha leszállsz, mert ezzel megjegyzi, hogy kis hiszti, és nem kell tovább dolgozni, mehet is haza. Ha érzed, hogy meg akar állni, vagy viszafordulni, intenzív előrehajtás, ha kell, sózz oda neki pálcával vagy 3-4-et is akár, érezze már meg, ki a főnök, és, hogy mi a helyzet, ne ijesszen meg, ha rábakol vagy ágaskodik, ugrál egy picit, ezt a történetet egyszer kell lejátszani vele, mivel sokáig ráhagytad (?), ezért kiválthat a dolog belőle hevesebb tiltakozást, de a legtöbb lóval ez nagyon gyorsan lerendezhető kérdés: azt kell megértenie, hogy hiába csordaállat, és érzi úgy, hogy egyedül őt fogják kinézni zsákmánynak, Te vagy az alfa, és egyúttal a társa is, benned kell megbízzon, és azt kell tegye, amit te mondasz.

Segíthet az idomítás is, hiszen meg kell értenie, hogy az van, amit a lovas mond, és nem csak otthon, hanem kint is. Az a ló, ami heti 1-2× legalább dolgozik kint, sokkalta kevésbé balhézik, mint, amelyik csak ünnepnapokon szabadul ki, mert az kint éli ki magát...

Amúgy a lehető legrosszabb dolog megállni, időt hagyni neki, hogy gondolkozzon, mert arra fog jutni, hogy Te sem vagy elég biztos benne, hogy erre márpedig tovább kéne menni, itt kérleled nagy óvatosan, finomkodva, egy alfa nem ilyen, és ha Te is félsz arra, akkor ő hogy a francba ne látna oda valami ijesztőt? Mond meg neki, hogy Te márpedig sem őtőle, sem az adott ponton túli tájtól nem félsz, és nem tűröd ezeket a műhisztiket.

Mivel azt írod, hogy ez csak egyedül van így, biztos, hogy a ló nem fél ott egy konkrét dologtól, csak simán hülyére vesz. Ne ijedj meg tőle, mert ha félsz tőle, akkor onnantól ő a vezér kettőtök közül, és oda mentek, ahova ő gondolja, úgy, ahogy ő épp kitalálja. Sózz oda neki nyugodtan, nem lesz tőle baja, legfeljebb jön még egy kis hiszti, de egy-kétszer ezt megbeszéled vele, és el is felejtheted a problémát. Ne hagyd a dolgot elharapódzni, mert oda vezethet, hogy később már társaságban is hátra arc, és gatyavágta hazáig. Engem egyszer ültettek ilyen lóra, úgy, hogy nem szóltak előre (!), szívbaj rám jött, mikor a ló lépésből hirtelen röviden hátraarc és megindult, ahogy a csövön kifért. Ok, én berántottam körre, aztán megindultam többiek után, amint rápróbált volna megint, lezártam a kérdéses oldalt, amerre ment volna, nem volt elég - újabb nagykör, felvétel, próba -, na következőre elvertem, megpróbált mondjuk letenni (bakolt vagy kettőt, aztán ráágaskodott, és kicsit csavargatta magát), aztán egyszerre csak átmenet nélkül kisangyallá változott, és kenyérre kenhettem, szó szerint bármilyen feladatot szóra csinált, ment, amerre kértem, eszébe nem jutott menni semerre, amerre nem kértem, többiek után haladva se ugrott be még ügetésbe se, amíg nem kapott rá segítséget... Többiek meg csak pislogtak, hogy úristen, ezt hogy, eddig _mindenkit_ hazavitt, mindegy, hogy egyedül vagy többen jöttek ki.

Jó, az más dolog, hogy nem ártott volna előre szólni, meg ha kicsit is gyengébb lovas vagyok, már az első visszafordulónál simán elhagyott volna... Szóval ne hagyd idáig fajulni a dolgot semmiképp. És legyen előtted, hogy mindig elsőre a legnehezebb, másodjára már nem olyan húzós, harmadjára szinte már magától megy - ha meg is torpan, semmi balhé, előrehajtható, negyedszerre pedig fel se tűnik, hogy itt valaha is volt bármi gond.