Nem értem azokat akik félnek esés után. Ti féltetek az első esés után lóra ülni?

Semmivel nem féltem jobban, mint előtte.

Örül neki, hogy nem lett bajod. Volt már, hogy profi díjugrató tolószékben végezte... Nem kell rettegni, de azért a ló nem kisbicikli.

Nagyon...mondjuk 3 hónapra kórházba kerültem.Szerintem amíg komolyabb fájdalmad nem származik belőle ne ítélkezz...

Nekem szerencsére sose lett bajom, remélem nem is lesz soha, csak kisebb horzsolások, pár napig fájt itt-ott, de számtalanszor estem már. Volt, ami után egyáltalán nem féltem (leszállás közben leesni, szőrén ügetés közben leesni stb), de volt olyan is, ami sokkal durvább volt, mégse féltem utána (szőrén megugrott alattam a ló, és vágtában leestem, a lábam fennakadt a marján és térdtől kifordult, nem tudtam felállni, meg volt, amikor két nap pihenő után hoztam ki a lovat, az első körben megugrott, kirúgott és átszaltóztam a nyakán). Voltak viszont olyan eséseim, amik után hosszú ideig féltem. (Felszállás közben megugrott a ló, átestem a hátán, terepen vezetőlovas voltam, vágtában elszállt az agya, és ő az egyik irányba ment, én a másikba, vagy volt olyan, mikor hetekig nem ült senki a lovon, kivittem terepre, elöl mentem, és egy nagyon meredek lejtőn rájött az ötperc, és levágtázott, én meg egy fordulóban repültem) tehát szerintem az esés mértékétől és körülményeitől függ. Ha olyan lóról estem, akiben amúgy bíztam, és tudtam, hogy tudom kontrollálni, csak bénázásból estem, akkor nem féltem. Ha viszont azért estem, mert nem bírtam a lóval, ellenszegült, akkor féltem utána visszaülni az adott lóra. Más lovakra sosem féltem felülni, mindig csak arra, akiről úgy estem, hogy nem tudtam kezelni. Persze mindig visszaültem, most is felülök bármelyikre, ha kell, és akármit megcsinálok vele, de nem szeretek rajtuk lovagolni, mert mindig tartok tőlük, bár jó lovasnak mondanak, aki jól kezeli a bunkó lovakat is. (Ismerem ezt a tulajdonságomat, úgyhogy akárhogy is ajánlgatta mindenki, nem vettem nehezen kezelhető, problémás lovat, hanem egy világ lustája nyugodt, együttműködő kisbérit, aki azért tud szaladni is, de általában kezelhető, nyugodt, megbízható, nyakmadzaggal lovagolható, és ha esek is róla, sosem félek.) Tehát én úgy gondolom, hogy ha megfelelő a ló a lovasnak, a lovas tudja kezelni és a saját hibájából esik, akkor nem fél visszaülni. Viszont ha a lovas nem bír a lóval, akkor a visszaülés se olyan zökkenőmentes, mert úgyis tart a lótól, jogosan.

Majd lesz még olyan, hogy megijedsz, hidd el. Az én első esésem még 8 évesen úgy történt, hogy terepen ügetésből megtorpant a ló, én meg elészaltóztam. :) Az ilyentől nem is nagyon lehet megijedni, már ha igazán lovagolni akar az ember. Én akkor gondolkodtam el jobban, amikor kis híján rám esett az egyik, mert úgy találta, hogy akkor ő most hanyatt vágja magát az aszfalton az istálló előtt. Ez volt az egyetlen eset a millióból, hogy nem ültem vissza aznap, hanem csak elküldtem melegebb éghajlatra a gebét és elbeszélgettem a tulajdonosával.

szerintem valamilyen szinten mindenkiben benne van a félelem a durvább esésektől (lebénulás, kómába esés, végtagtörés, stb), de inkább próbálunk a lovaglás élvezetére koncentrálni és ez feledteti velünk :) én legalábbis így vagyok vele, de persze sose lovazok pl kobak nélkül