Nagy dolog ez nekem. Tudtok olyan könyvről, ami összefoglalja a különböző természetes lókiképző, -idomító, -nevelő módszerek nevét, lényegét, alapját. Stb?

Előtted az internet...

Egyébként érdekes, most, hogy így belegondolok, vajon miért nincsenek ebben a témában könyvek...? Kurzusok meg dögivel...? :)

Azért nincsenek könyvek, mert az egész egy kevés lóismereten meg némi kőkemény erőszakon múlik. A "természetes lókiképzés" mint olyan egy használhatatlan valami, amivel egyetlen lovat sem képezel ki semmire, ami használható, néhány humbug meg hókuszpókusz és annyi.

Parelli játékok? Na ne nevettessen már senki! Bármelyik csikó, amelyik istállókörülmények között, ember mellett nő fel, pontosan ismeri ezeket, csak nem szoktuk elnevezni.Tök normális pl., csak hogy egyet említsek, hogy a ló arrébb lép a kezedtől (kismilliószor megtörténik, amikor almozol alóla, eteted, pucolod stb.) mint ahogy az is, hogy az idősebb ló már mindezeket érintés nélkül, kézjelre, hangra is megteszi.

A csomózott kötőfékes lóráncigálás meg kifejezetten durva dolog és az égvilágon semmi haszna nincs.

Nemrégiben egy barátnőm tanyájára mentek lovat kérni egy természetes kiképző bemutatóhoz. Csikókat kértek. Mondta a barátnőm, hogy lehet választani, ott vannak a karámban, ő maga is kíváncsi, mit és hogyan fognak velük csinálni. Nos, egyetlen csikót választottak ki, azt, amelyik a gyerekek kedvence volt, amelyik kiskutyaként ment az emberek után, adta a lábait, bárhol meg lehetett érinteni, leápolni, vezetni, stb. Amikor a barátnőm ajánlgatta a legelőn lévő teljesen nyers (megfogni épp lehet őket, ha muszáj, pár lépést vezetni is, de ennyi) csikókat, azt mondták, azok nem alkalmasak. Röhögőgörcsöt kaptunk, de komolyan. Mindezt egy amúgy elég ismert nevű természetes kiképző - no comment.

A gond a módszerrel van, nem az erővel. Van az úgy, hogy le kell keverni neki egy isteneset, vagy ha nem reagál, akkor végletes erőkig fokozni a segítséget, mert neki kell előbb engedni, és nem nekem. Ez kiképzési módszertől függetlenül így van. Ha előrehajtó segítséget adok, ő meg áll mint a cövek, én meg valahol megunom, ráhagyom, akkor legközelebb se fog elindulni... Ha megtoldom a segítséget pálcával, kis pöccintés, még mindig szarik rá, akkor márpedig lekeverek neki egy olyat, hogy majd kiugrik a helyéről. És legközelebb már nem fog kelleni a pálca, mert emlékszik, hogy ha nem reagál csizmára, baj van.

Na, remek. Ha meg én engedek, legközelebb is szarni fog rám, és egyre nehezebb dolgom lesz, minél tovább hagyom rá.

Viszont ha csak ész énlkül püfölöm, hogy mennyééééé má' hö', akkor ja, egy idő után megunja, és levág a francba, tök8, hogy én azt épp milyen képzésnek nevezem. Ha megcsinál valamit, és én nem szüntetem be azonnal a segítséget válaszul, akkor ugyanúgy félresiklik az egész, mint, ha túl hamar hagyom rá (megindult, de még mindig püfölöm, nem lesz értelme megindulni, mert úgyse lesz jobb -> előbb-utóbb vagy nem indul el, vagy lerak).

Adj egy lovat, vállalom, hogy 1 nap alatt elrontom, megmondhatod, hogy erőszakkal vagy nélküle csináljam-e... Ennyi.

Helyesen, korekten lovagolni meg szinte bármelyik módszerrel lehet, ha ésszel csinálod, bár a klasszikus elveknél jobbat, igazabbat még nem találtak fel... Erre alapul szinte minden, csak egyik-másik stílus más részt helyez előtérbe, pl. a western a keretet nem feligazítva, hanem előre-mélyen határozza meg - de ehhez a lónak ugyanúgy ismernie kell és el kell fogadnia a keretet! Szóval ezek a dolgok nem kerülhetőek meg, a nyomásra engedés meg alapelv, nem kell hozzá Parellinek lenni, hogy ezt feltaláld, stb...