Mit éreztetek az első esés után?

szerintem az elsőre mindenki emlékszik! vagy tévedek?

én is már 22 éve lovagolok, de én mégis emlékszem az elsőre! 12 éves lehettem, egyedül lovagoltam abban a karámban, ahol amúgy a lovak ki voltak csapva (elég gáz) és gondolom elege lett a lónak, hogy az otthonában nyúzom, bakolt kettőt és én már lent is voltam, viszont rálépett a kezemre, amitől nagyon megijedtem (mivel homok volt nem lett semmi baja). mivel egyedül voltam nekem kellett becserkésznem a felnyergelt lovat, ami nem ment könnyen, mert a többivel elkezdett menekülni és szaladgálni. nagyon bénának éreztem magam, nem volt ott senki, aki segített volna, teljesen kiakadtam, sírva vittem vissza a lovat és megfogadtam, hogy soha többé nem ülök lóra.

kb 2 óra múlva már egy másik lovon indultam ki terepre. :)

7-8 évesen volt az első esésem.

A lónak egy kicsit ugrálgatósabb, pattogósabb napja volt. Az ügetés se volt valami jó élmény de vágtánál..... Felcsapta a farát és én putty! Már a földön is voltam. :) Persze azonnal visszaültem csak hirtelen megijedtem.

Egy másik esésemre még jobban emlékszem :D

Nagykörön vágtáztunk a ló pedig lehajtotta fejét. Egy ideje már ezt csinálta (nem csak vágtában)úgyhogy nem zavartattam magam. Aztán hirtelen lefékezett (gondolom megijedt valamitől) én meg fejjel előre végig bukfenceztem a nyakán és pont talpra estem. Az oktatóm azt mondta biztos trükklovas leszek :D

Első esés 11-12 évesen, ügetésben a ló gyengébbik oldalára valahogy megbotlott, és hiába kaptam fel a fejét, elesett. Én a nyakán átbukfencezve értem földet. Akkor értettem csak meg, hogy mi is történt, amikor megláttam a kilapult kengyelt. Azonnal visszaszálltam, de időbe telt, mire megint megjött az önbizalmam.

(Egyébként miért kell lepontozni, akinek nem volt sima az első esés?)

Az első esésemkor szabályos hátraszaltóval távoztam a ló hátáról. Elég nehezen fogtam fel, hogy hogyan kerültem a földre, még kicsi voltam. Visszaültem.

Másodszor egy jó magas lóról estem, az rossz élmény volt. Még tapasztalatlan voltam, a ló pedig kihasználta, hogy még nem tudom úgy hajtani. Lemaradt az ügető többitől, aztán beugrott vágtába, dobott magán kettőt, és már lenn is voltam. Akkor nagyon megijedtem, meg is sótörőztek, mert nem kaptam rendesen levegőt, és lovat cseréltünk ott helyben: engem átültettek egy öreg, nyugodt kancára, a kanca lovasát pedig az én lovamra. Akkor ez jó döntés volt, nagyon megnyugtatott a kanca békés nyugalma, és élvezetesen zárult a lovaglás. Később természetesen lovagoltam a magasabb lovat is, sőt, estem is róla újra, de akkor már visszaültem rá, és a mai napig is szoktam rajta lovagolni félelemérzet nélkül - ma már tudom kezelni a rossz mozdulatait.