Nektek mi az a kép vagy idézet ami mindent elmond, hogy miért is szeretitek a lovakat? Pontosabban mi az amiért tisztelitek? Vagy esetleg amitől nincs többet mondó kép/idézet?

A kedvencem: " A ló előnye tenger.

A bölcsnek ló való.

Mert lóvá tesz az ember,

s emberré tesz a ló."

Nekem kedvenc lovas versem van:

A lovak és az angyalok (Nemes Nagy Ágnes)

Jönnek

Isten hozott, szép angyalok.

Elvermelt almát adhatok.

Ki küldött vajon vigaszul?

Itt egy jonatán, egy batul.

Féltem nagyon, hogy a szemöldök-

fában homlokkal összetörtök,

és tört angyalt hogy ápolok?

Be szerencsével jártatok!

Mint a petróleum-lángot, kicsinyre

húztátok angyalságotok.

Mennek

Először fölkelt Áriel,

aki a karban énekel.

Azután fölkelt Rafael.

– Ne menj még, kérlek. – Menni kell.

Az ifjúságtól, lustaságtól

hullámos-léptű, lassú Gábor

indult aztán. – Ne menj. – Az arca

pelyhes volt, mint a fűzfabarka.

Utolsónak maradt Mihály.

Vasderes-színű tüske-hajjal,

mint az apák, ez olyan angyal.

– A csuhád csücskét megfogom,

az alma kásás volt, tudom,

de nincs más, nincs más, nincs – megállj!

És mégiscsak elment Mihály.

Út

Patkolj nekem lovat, kovács,

hadd vigyen egyszer már haza.

Jó ez a szódás paripa.

A cukrászboltnál majd megállunk,

ott utoljára még benézek,

akár egy alkony ablakán;

hogy villognak a sütemények,

a sok mennyei marcipán –

és aztán minden színtelen.

És nem lát minket senki sem.

A ló dobog csak, tompa dobja,

mintha egy szív ver, távolodva.

És lassan úsztatunk tovább,

valami víz, valami fák,

valami lombos némaság,

talán valami suhogó,

lomb-kupolák alatt futó,

talán folyó a rengetegben –

de nem tudom – minden nevetlen –

lehajlok. Ne érjen az ág.

Átölelem a ló nyakát.

A lovak és az angyalok

Mert végül semmi sem marad,

csak az angyalok s a lovak.

Csak állnak lent az udvaron,

az angyalok meg a szobámban;

csellengnek néha szinte százan –

egy lény mit is tesz önmagában?

Feldobrokol, s ismét megáll,

vagy szárnyát csattogtatja olykor,

mint egy szellőzködő madár.

Csak állnak és nincs semmi más,

csak látvány és csak látomás,

csak láb, csak szárny – az út, az ég,

bennük lakik a messzeség –

Oly távol vannak, oly közel.

Talán ők már nem hagynak el.

Lovam nélkül lakásom tiszta, pénztárcám teli, szabad időm sok, de az életem üres lenne!

A ló nem a számtant, sem az irodalmat, hanem az élet rejtelmeit oktatja.

Élj,hogy lovagolhass,

Lovagolj,hogy élhess!