Mennyire megoldás egy durvább zabla (itt pessoa)?

Sosem a ló szája a hibás, ott csak megjelenik az ellenállás, mint egy tünet. A lónak ugyanaz a szája amikor támaszkodik és ugyanaz amikor elrohan az ugrópályán. Semmi baj a szájával.

Ezt a zablát használtad eddig is, vagy próbáltál már mást is ezelőtt? Ha igen, mit és mi volt változás amikor erre váltottál?

A zablaváltás olyan esetben megoldás (és nem megkerülés), amikor a zabla nem illik a ló szájába vagy a mérete (általában túl nagy), vagy a kialakítása miatt, illetve a ló egyéni preferenciája miatt (a kétszertört jobban hat a nyelvre, de oldalra húzva a hordászt sértheti, cserébe ha erősen használod sem nyomja annyira a szájpadlást. Kicsi szájba alacsony szájpadláshoz nem jó a vastag zabla, stb). Mivel erős kézzel lovagolod, én amondó vagyok, hogy a kétszertört talán kellemesebb lehet a számára. Megpróbálnám vékony szájrésszel, bogyós középrésszel, pálcással, de nem fix karikással.

A másik ötletem az az, hogy mivel ha jól értem csak az ugrópályán jönnek elő a problémák, illetve jelenleg csak "kisebb nagyobb időtartamra támaszkodik", maradnék a síkmunkánál addig, amíg kulturáltan és elengedetten és szívesen dolgozik és akkor vezetném vissza nagyon lassan az ugrómunkához, sok cavalettivel, egy-egy kis ugrással. Oka van annak hogy most elveszíti a fejét az akadályok között és nem biztos, hogy jó ötlet átkényszeríteni rajta, ha azt akarod, hogy szívesen csinálja.

A másik, hogy szuper, hogy át van nézetve a ló fizikailag (gondolom a szája is), ugyan ezt meg kéne tenni a nyereggel, plusz a gerincét nagyon alaposan átnézetni (kissing spine gyanúval).

Ne durvulj vele! Ő az erősebb, akármit csinálsz, ne lebirkózni akard! Az tuti nem fog működni. Inkább kezd el finomítani a száját, egyre érzékenyebbre, finomabbra lovagolni. Először csak testsúly segítség, ha nem reagál, akkor szár, de úgy, hogy észre se vegye, aztán egyre durvábbá válsz, de csak fokozatosan. Így hagysz neki időt, hogy döntsön, mikor áll meg, amikor ez bekövetkezik, akkor viszont _azonnal_ engedsz! Így rá fog jönni, hogy ha enged, megszabadul a fájdalomtól, de amíg nem enged, ez egyre durvább lesz. Arra is rá fog jönni, hogy a fájdalom akkor szűnik meg, amikor enged, ha hamarabb enged, akkor hamarabb lesz neki jó. Sőt, arra is rájön majd, persze idővel, hogy a testsúlyt mindig követi a szár - de ha már itt megáll, akkor megelőzheti, hogy ez következzen. Ehhez viszont az kell, hogy puha kézzel lovagold, véletlenül se kapaszkodj a szárba (ilyen lovon kialakulhat a dolog akaratlanul is, ezen segít, ha néhány alkalommal futószáron ülsz más lovon, és szár nélkül lovagolod), és akkor legyél kemény, amikor kell - addig, ameddig kell. Különben ha a ló arra jut, hogy húzod a szárat, de ha picit lassul, akkor is ez lesz, úgy lesz vele, hogy minek rövidüljön, ha úgyse lesz jobb neki? Ha meg hamarabb engedsz, mint ő, akkor kivárásra fog menni, úgyis megunod alapon...

Az ugrást felejtsd el, akkor jöhet az ugrás, ha síkmunkában már ura vagy a lovadnak, addig semmi értelme, mert csak egymással durvultok értelem és tartalom nélkül.