Lovasok milyen érzés díjlovagolni?

Ki hogyan fogja meg ezt az egészet. :)

Én azt mondanám, hogy egy kellemesen magas fokon idomított lovon lovagolni sokkal jobb érzés, mint azon a tesóján, aki még ezen folyamatban alább van. Persze, ha felismertük, érezzük azt, hogy ez egy együttműködés (egyszer egy kutyás őr fogalmazott úgy, hogy egymás kölcsönös támogatása). Ugye, az együttműködés-érzéstől kezdve az "utazás" fogalom kiesik az értelmezési tartományból. A magas fokon belovagolt lovon az az érzésed lehet, hogy a ló kitalálja a gondolataidat. Aminek persze megvan a fizikai alapja, azok az észrevétlen izomtónus-váltások, testsúlyáthelyezések, melyeket a ló érzékel (asszem egy spanyoliskolás írta, hogy felvevő szársegítségnek elég, ha az öklét kissé összébbszorítja) - de a magyarázkodás nem kisebbíti az örömet. Aki nagy zsokéból lett krimiíró, az ezt egyszerűbben így fogalmazta meg: responded with the sweetness of a horse well-schooled in dressage.

Nyilván nagyobb eufória, ha ezt te érted el a közös munkával a ló nyers csikó mivoltától elkezdve, de a kérdés nem ez volt.

Ami a feladatlovaglást illeti, azt azért tartom másnak, mint az idomító edzést, mert nagyoknál is elégszer láttam, hogy a ló edzés közben valamit kissé másképp csinál (mondjuk a lovas felvenné vágtából lépésbe, de a ló közberak két ügető lépést) és látszik, hogy a lovas gondolatban vállat von, így is jó éppen. :) Feladatnál nincs kecmec, kiderül, hogy végre tudtad-e hajtani, vagy nem.