Ki miért szereti a cicákat, hogy gondoskodik róluk?

Hogy miért szeretem a cicákat?

Csak rájuk kell nézni.

Nem befolyásolható tanítható, okos jóindulatú is néha.

Megszokta engedni, hogy a hálóban aludjak a kedvenc ágyán, figyelmeztet ha éhes.

Rendszeresen karmol,ha nem jól viselkedek.

Cserébe vihetem az orvoshoz, kaphatja a finomabbnál finomabb kajákat.

Nyithatom az ajtót ha megunják a kintlétet, és jönnének be.

Azért szeretem a cicákat, mert macska.

Rendszeresen visszabeszél, hisztizik, ha vmi nem úgy történik, ahogyan azt ő szeretné.

Ha nem akarja, hogy letegyem, mikor ölben van és simogatom, akkor belekapaszkodik a nyakamba, mint a kisgyerek, az anyjába.

Ha nem adok a kajámból neki, akkor beleugrik a tányéromba.

Ha nem engedem be vmelyik helységbe, beengedi magát, kinyitja az ajtót.

Ha nem simogatom meg minden alkalommal, amikor elmegyek mellette, akkor rákapaszkodik a lábamra és húzatja magát.

Imád labdázni: eldobom a labdát, odaszalad, majd várja, hogy én is odamenjek és ismét eldobjam neki.

Csak akkor csinál rosszaságot, ha nem látom. Ha épp nagyon figyelem, hogy megakadályozzam, hogy felmenjen a szekrényre és leverje a virágcserepet, akkor 5 másodpercenként rám pillant, figyelem-e még. Ha sokáig figyelem hisztizni kezd, hogy ne figyeljem.

Ha kárt csinál és mérgelődök, felugrik a nyakamba és naaagyon hangosaaan dorombolni kezd:)

Állatok között nőttem fel, természetes volt hogy a nagyszüleimnél mindig voltak cicák a kertben később nekem is. Gyönyörűek és számomra legalábbis, de nagyon komplex személyiségük van. Nem lehet rájuk erőltetni semmit. Hiába akar valaki kifejezetten bújós vagy játékos macskát nem. Az van amit a macska akar. MINDIG! Külföldön élek és mivel home office-ban otthonról dolgozok ezért az idő nagy részében egyedül vagyok a párom pedig estig dolgozik. Mindig van társaságom a két mentett cicámnak hála. Ha éppen kávészünetet tartok azonnal jönnek az ölembe és élvezzük a napsütést a teraszon aztán vissza dolgozni. Sokszor munka közbe is bejönnek lecsekkolják, hogy oké a szolga még mindig él minden okés :D

Gondoskodás: megfelelő orvosi ellátás (féreghajtás,ivartalanítás, oltások), normális táplálék,mindig friss ivóvíz, alomból minden nap kiszedem a kakit, hetente pedig teljes alomcsere fertőtlenítéssel takarítással. Meg persze elegendő tér, sok játék és szeretet :)

#3-as vagyok: Napjában 3x adok enni, inni neki és takarítom az alomját.

Köztes időkben játék, szeretgetés, beszélgetés.

Ha hazaérek ő az első, mielőtt elmegyek minimum 2 óra foglalkozás, vagy utána nem szól hozzám.

A kutyám sokkal egyszerűbb személyiség, megnyugtató néha, amikor nem bírok a cicámmal:)

A macska a világmindenség legtökéletesebb teremtménye. Gyönyörű, kecses, okos, elegáns. És dorombol:)

A dorombolás lényeges. Más élőlények nagy fogakat, hosszú lábakat, túl aktív agyat agyat fejlesztettek ki, a macskák megmaradtak a hangnál, ami fennen hirdeti "jól érzem magam". És bejött nekik.

Azonkívül tökéletes túlélők.

Terry Pratchatt írta az "Igazi Macska" című remekművében, hogyha egyszer vége lesz a világnak, az utolsó ember a földön, amikor kidugja a fejét a bunkerből, ott fog ülni a bunker előtt egy macska, és türelmetlenül várja, hogy kinyissa neki azt rohadt konzervet. Na és persze, dorombol. :)))

Szerintem is kényesek a cicák.

Még beképzeltek. Még bosszúállók is.

Érdekből kedveskednek.

De pont ezért szeretem őket.:))