Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Állatok » Macskák

A kérdés

Iszonyatos bűntudatom van, mit csináljak?

Röviden: nagyon elcsesztem az állattartást, és a cicám emiatt sokat szenvedett mielőtt meghalt. Nem tudok mit kezdeni a fájdalommal, az már nem segít ha megosztom a családdal, ezért írom ide.

Június 6-án délután ahogy álltunk ki a garázsból az autó alá szaladt a cica (kinti-benti cics volt). Azonnal vittük az állatorvoshoz ahhoz amelyik éppen rendelt, egy kevésbé alapos orvoshoz aki kb csak arra jó hogy beoltsa a kutyákat, a mi orvosunk akkor szabadságon volt, de aznap amúgy is délelőtt rendelt volna. Megvizsgálta a cicát, külső sérülés nem volt rajta, azt mondta légmelle van, ez mondjuk látszott is, mert nehezen lélegzett. Semmit nem adott neki, csak azt mondta hogy úgy látja hogy nem olyan súlyosak a serülések, meg fog maradni és hogy annyit tehetünk hogy várunk. Hazamentünk, szegény onnantól kezdve nem csinált semmit, egy helyben pihent és nehezen lélegzett. Másnap délutánra rosszabb lett a helyzet, egész áldott nap hívtuk a környékbeli orvosokat mert csak nem akartuk így hagyni, egyik sem vette fel, csak az aki az előző nap vizsgálta a cicát, meg a miénk hogy elmondja mégegyszer hogy szabadságon van. Ekkor már kékült a cica szája, folyt a nyála. Annyit mondott az orvos hogy nem fog megmaradni, ő nem tud vele mit csinálni mert nincs hozzá eszköze. Ekkor nyögte ki hogy csak Pesten van olyan kórház ahol ezt tudják gyógyítani és hogy kb 100 ezerbe kerül, megkérdeztük melyik az, hol van, aztán elindultunk. Csak szegényt betettem a hordozóba, mert amikor az előző nap vittük rákakilt az ülésre, úgyhogy anyáék mondták hogy ne engedjem ki a hordozóból. Nem mentünk még 10 percet, elkezdett nagyon vadul megpróbálni kiszabadulni a hordozóból, leszedte az ajtaját, engem összevissza mart, én marha meg nem hagytam kijönni. Úgy nyávogott szegény hogy szétszakad a szívem... Annyira küzdött annak ellenére, hogy nem tudott rendesen lélegezni. Jó pár percig tartott ez aztán egyszer csak abbahagyta, meghalt. Felmentünk azért a kórházba hogy megnézzék, de már rég késő volt. Itt is elkövettem egy rohadt nagy hibát, azt hogy otthagytam, nem hoztam haza eltemetni.

Iszonyatos bűntudatom van. Ki kellett volna engednem szegényt, annyira próbált kijönni. Mit érezhetett, mit gondolhatott szegény... Haza kellett volna hoznom, de cserben hagytam. Most, fél év után egyre rosszabbul érzem magam emiatt, egyre gyakrabban jut eszembe. Nem tudok nevetni, nem tudok örülni semminek, mert mindig eszembe jut a szenvedése :(

Nem lesz többé állatom, tudom hogy a házban kellett volna tartani.

10 hónapos volt még csak szegényke. Annyira sajnálom, megszakad a szívem. Már tudom mit kellett volna másképp csinálnom, és kínoz a lelkiismeretfurdalás.

Nem tudom igazából milyen válaszokat várok, csak el akartam mondani mert nagyon mar a bűntudat. :(

Esetleg ha van köztetek valaki, akinek ilyen tragikusan halt meg a kisállata, az hogy tudta feldolgozni?



  dec. 2. 05:45  Privát üzenet  

A válaszok
be kellene látnod hogy ez nem a te hibád! vannak dolgok amik túl mutatnak az emberen,a te esetedben ilyen a baleset.és hogy nem találtál megfelelő állatorvost a cica számára. hidd el ez utóbbiban nekem is van tapasztalatom. egy doki aki csak az oltáshoz ért... majd az oltás helyén egy óriási duzzanat keletkezett ami tele volt vagy fél liter sűrű vérrel. csak mert a doki nem tudott injekciót beadni... nem részletezem. visszatérve rád,a lehetőségeidhez mérten megfelelően jártál el,még pestre is felvitted volna,tudva hogy kevés az esély. s hogy a macska közben szívet tépően nyávogott... engedd el ezt a dolgot. te éppen segíteni próbáltál,de szegény ebből csak azt vette le hogy be van zárva. ne büntesd magad feleslegesen,bocsáss meg magadnak.

A válasz 89%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 70%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/10Időpont dec. 2. 06:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Te megtetted, amit tudtál. A baleset nem a te hibád. Ha kiengedted volna a hordozóból, az balesetveszélyes lett volna. Sajnálom a cicádat és téged is. Próbáld elengedni ezt a dolgot, már nem tudsz visszamenni a múltba és megváltoztatni, ami történt.

Nekem már sok cicám volt életemben, nem vagyok fiatal. Engem is megviselt, amikor elpusztult valamelyik, de nem hibáztattam magam. Amíg éltek, mindenük megvolt, boldogok voltak. Az élet megy tovább, később mindig lett új cicám, nekem ez segített.



A válasz 87%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/10Időpont dec. 2. 07:09 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

1. Amiatt, hogy nem engedted ki a cicát a hordozóból, ne legyen lelkifurdalásod, ez volt a helyes dolog. Gondolj bele, ha kint kezdett volna szegény tombolni a kocsiban... lehet, hogy ti is ottmaradtok egy balesetben. Egy barátom úgy törte össze a kocsiját, hogy a teknőse kimászott a dobozból, amiben orvoshoz vitte, és bemászott valahogy az egyik pedál alá. Csak biztonságos hordozóban vagy bekötve szabad állatot vinni a kocsiban.

2. Azzal, hogy a cica testét ott hagytad, nem hagytad őt cserben. Az már nem ő volt. Ő már akkor elment. Csak egy tetem volt az már, és mindegy volt már neki, mit csináltak vele... már csak neked számított.

Talán próbáld meg azt, hogy ha megvan még valami kis tárgya, játéka, vagy egy fénykép róla, akkor azt tedd egy szép dobozba bele, és "jelképesen" temesd el valahol, például egy fa alatt, ahol szeretett lenni, vagy egy helyen, ahol szeretett napozni, és gyújts meg egy szép gyertyát az emlékére. Így könnyebb lesz elengedned őt, és lezárást fog kapni az egész, ami történt.

Most lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de azt is megteheted, hogy írsz egy levelet neki, és eltemeted azt is. Leírod, hogy te szeretted, és a legjobbat akartad neki, és megtettél mindent, amit lehetett, és nagyon sajnálod, hogy így alakultak a dolgok.

Meg kell békélned azzal, hogy ez így alakult, és hogy nem tudunk mindig, mindent irányítani. Ez nem a te kezedben volt, amit tudtál, megtetted, de az események túlnőttek rajtad.

Tanultál belőle. Ha megnyugszik a lelked, nyugodtan legyen másik cicád, fogadj örökbe egyet, és tartsd benn a házban, mert jó helye lenne nálad. Ezzel egy otthontalan kis élőlénynek is segíthetnél, és szerintem könnyebben megbékélnél.



A válasz 93%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 92%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/10Időpont dec. 2. 07:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ahol ti hibáztatok, az az volt, hogy nem figyeltetek beálláskor a macskáa. De sajnos balesetek mindíg történnek, nem lehet 100%-ban mindíg mindre odafigyelni. A többi az állatorvos sara ugyanis azonnal tovább kellett volna küldenie titeket az állatkórházba. A hordozóból pedig hiaba engedted volna ki, ugyan úgy nem kapott volna levegőt.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/10Időpont dec. 2. 07:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Sajnos az önmarcangolás nem hozza vissza szegény cicát, feleslegesen kínzod magad :( Te megtettél mindent, amit akkor megtehettél, az állatorvos trehánysága pedig az ő bűne, nem neked kell magadra venned.


Én kiskoromban öltem meg kutyát véletlenül, a mai napig kísért, de azt hiszem, sikerült túltennem magam rajta. Úgy 7-8 lehettem, amikor anyám hozzám vágott egy fél rúd romlott párizsit, hogy adjam oda a kutyának. Hát azt ugye nem tette hozzá, hogy csomagoljam is ki - ő meg szart rá -, nekem meg nyilván gyerekfejjel eszembe nem jutott, hogy be fogja zabálni a fóliát is. Hát, megtette :(

Szegénykém bélelzáródást kaphatott, azt hiszem már másnap úgy mentem iskolába, hogy végig hallottam a vonyítását. Mire hazajöttem, meghalt. Anyám meg se próbálta orvoshoz vinni, persze arra volt esze, hogy megmondja, hogy gyakorlatilag én öltem meg szerencsétlent, mert lusta voltam leszedni a fóliát a párizsiról... na ja.

Nekem a gyakorlat segített csak. Sokáig nem mertem állatot tartani, de huszonévesen úgy hozta a sors, hogy hozzám került egy kiscica az utcáról. Basszus, nagyon sokáig kínlódtam vele, folyton meg voltam győződve róla, hogy ki fogom csinálni valahogy. Főleg a mosógéppel volt valami logikátlan paranoiám, akárhányszor elbújt valahol sírva pakoltam ki a vizes ruhákat, valamiért úgy gondoltam, hogy ott lesz köztük vízbefúlva. Visszagondolni is rossz. Hál'Istennek felnőtt a kicsike, most már ketten vannak, 5 és 7 évesek, egészségesek, de néha-néha azért még most is rájuk nézek, ha megy a mosógép :(



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/10Időpont dec. 2. 08:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Gyászolj. A bűntudat a gyász része.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 62%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/10Időpont dec. 2. 08:04 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Fiatal koromban találtam egy hosszú szőrű cicát, és befogadtuk. Elvittem orvoshoz, megfürdettem, mert szörnyen nézett ki a bundája, tiszta csomó volt. Hetekig fésülgettem, mire az összes csomót ki tudtam szedni. Kb. 2-3 hónapja lehetett nálunk, amikor egyszer kiment egy nyári este, és másnap nem találtam. Éreztem, hogy valami baj történt, elkezdtem keresni. A szomszédos üres telken találtam meg, már nem élt. Nem látszott rajta semmilyen sérülés, a mai napig nem tudom, mi történhetett vele. Ez régen volt, anyukámékkal laktam, fel se merült, hogy bent tartsuk a lakásban. A másik cicánk ugyanitt kb. 15 évig élt, és sosem lett kint baja. A mai napig elszomorodok, ha rá gondolok. De az olyan gondolatokat, hogy "mi lett volna, ha" elhessegetem, ezzel már nem segítek rajta. Végül is befogadtuk, szerettük, gondját viseltük, az utcán valószínűleg hamarabb elpusztult volna.

A válasz 28%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/10Időpont dec. 2. 08:23 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nagyon realisan objektiven menj vegig meg egyszer a tortenteken es gyozd eg magad, hogy te mindent megtettel erte. Es gyaszold el. Ird le ezt mintha neki irnad es szepen "temesd el" a levelke melle gyujts gyertyat. Aztan valahova asd el a kertetekbe vagy ahova tudod. Tegyel neki egy kis kovet vagy keresztet. Tavasszal ultess egy kis virgot oda.


Nalunk a cicank magasrol leesett es eltorte a labat. Jo helyen lakunk volt aki megmutse. Hazaadtak. Csak elfelejtettek mondani, hogy nagyon hosszura sikerult a mutet es menetkozben felebredt es ezert raaltattak. A cica nagyon rosszul volt meg is ijedtem hivtam az allatorvost mondtam csak fekszik nyitott szemmel logo nyelvvel. Mondta vegyek semkenocsot kenjem be a cica szemet ne szaradjon ki, meg tegyem korbe melegvizes palackokkal. Csak azt felejtette el mondani, hogy lehet hanyni fog az altatas utohatasakent. Majdnem ejfelig ebren voltam a cica mellett aludtam. Kora reggel felebredtem es halott volt. Merev...hideg es a hanyadek folyt ki a szajan. Megfulladt a hanyadekaban valamikor hajnalban es nem ebredtem fol ra! Annyira rosszul ereztem magam. Aztan szepen vegigmentem a tortenteken. Ok leesett barmikor megtortenhetett volna...tulelte, rohantunk az allatorvoshoz, ennyit tehettem, megmutotte kifizettuk ennyit tehettem hazahoztuk szoltam gond van ennyit tehettem figyeltem ranezesre ugy tunt valoban aszik bodultan. Elaludtam ok de nem tudhattam hogy nekem virrasztanom kell folyamatosan azt se tudtam hanyhat...ezt el kellett fogadnom. Ha szolt volna az allatrovos a lehetseges komplikaciokrol akkor az mas...akkor hibas lennek hogy nem maradtam tovabb ebren.


Nalad is a sajat hibaztatasod hagyd abba hiszen te egybol hivtad az allatorvost utana allatorvosokat elhitted hogy rendbejon (es akar rendbe is johetett volna), figyelted amikor attad gond van csak tovabb kerestel allatorvost. Arraol nem tehetsz hogy nem voltak elerhetok! Aztan amikor vegre megtudtad hova vihetned akkor meg mar keso volt. De nem miattad volt keso ez sajnos ilyen. A cicadnak lehet tobb szenvedes lett volna ha meg napokig naatok van. A hordozoba bepanikolhatott, de nem ettol halt meg, hisz mar elotte kekult. Nem tudom hol hagytad, de hatha ott az allatorvos tudasat gyarapithatta mert felboncoltak. Attol hogy nem vitted haza eltemetni (ami igazabol amugy is tilos), meg nem azt jelenti te rossz gazdaja voltal.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/10Időpont dec. 2. 08:26 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Flagstaff nevű felhasználó válasza:

Szia, szerintem próbálj meg egy pszichológussal beszélni erről. Ha fél év után is ennyire megvisel, sőt, ahogy írod: egyre romlik a helyzet, akkor depressziós lehetsz, ami sajnos betegség. (És amiről nem tehetsz, hiszen senki nem akar beteg lenni.) Tényleg hibáztál, de ezen segíteni már nem fogsz tudni, ezért kell a pszichológus, aki viszont segíthet neked feldolgozni a bűntudatodat. Néha mindenki hibázik, kisebbet-nagyobbat. Az állatorvos is hibázott, aki annyit mondott, hogy menjetek haza és majd elmúlik a légmell. Részvétem a cica miatt.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 84%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/10Időpont dec. 2. 10:14 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nekem is van ilyen élményem.

Öcsinek hívták, velem aludt minden este, de szeretett kijárni is. Egyszer úgy jött haza, hogy volt a fején egy seb, és hányt. Elvittük dokihoz, adott neki gyógyszert. Nem lett jobb, "szívárvány" színű lett a szeme. Nem evett semmit. Nem látott.

Visszavittük, adott neki szurikat, mondta hogy minden oké lesz. Pár napig evett amíg volt a gyógyszereknek hatása utána megint nem. Megint elvittük, ugyanez volt. Azt mondta amúgy a doki, hogy van még más gyógyszere is majd azt beadja legközelebb ha ez a kúra nem hat.

Elmentünk vele másik dokihoz is közvetlenül ezután a látogatás után mert nem volt javulás és nem hittünk már neki.. A másik doki le volt döbbenve, és mondta, hogy szegénynek a szervei már felmondták a szolgálatot. A szíve is nagyon rossz állapotban van. Csoda, hogy még egyáltalán él. Pár órát jósol neki.

Elaltattuk.

Az első doki csak a pénzünkre utazott, ott hagytunk nála nem is írom le mennyit. Mindent megtettünk volna, hogy megmaradjon..

Nagyon dühös voltam, hogy nem mondta meg az igazat, nem vizsgálta meg rendesen...és magamra is, hogy miattam szenvedett, mert betegesen próbáltuk életben tartani.

Én se tettem még magam túl rajta. Most is, hogy ezt leírtam, megkönnyeztem. 6 éve történt amúgy. 4 éves volt.


Azóta lett másik macskám, ő csak benti. Rossz körülményekből szabadítottak ki, nálam jó élete van. Vigyázok rá. Szerencsére ő nem akar kimenni, jól érzi magát bent.

Szerintem Öcsit megmérgezhették..

Ha valami gondunk van akkor ehhez a másik dokihoz megyünk. Rendes pasi nagyon, akkor is válaszol telefonhívásra ha nem dolgozik.



A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/10Időpont tegnapelőtt 15:39 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Bűntudatom van. (? )
Mit tegyek? Bűntudatom van, hogy így érzek!
Mit tehetnék a 14 esztendeje a szomszédból áradó iszonyatos macskahúgyszag ellen?
Borzasztó bűntudatom van a cicám miatt, hogy dolgozzam fel?
Mit csináljak, hogy ne legyen bűntudatom? Nem való nekem cica?
Van egy Maine Coon fiú tenyészcicám, az a problémám vele hogy állandóan valamelyik sarokba pisil, és iszonyatos szaga van?

Kérdések az Állatok rovatbólKérdések a Macskák rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!